Kossuth Lajos 1849. augusztus 17-én elhagyta Magyarországot, ám haláláig politikai tényező maradt országunkban. A Torinóban tartózkodó, kilencvenedik életévét taposó politikus 1894 telén lázas beteg lett, március 20-án pedig elhunyt, de nagy nemzetvezető még halála után is tömegeket mozgatott meg – írja a Múlt-kor.
Tömeges megmozdulások alakultak ki a temetés miatt
Kossuth nem hagyott maga végrendeletet, de azt mindenki egyértelműnek tartotta, hogy magyar földön kell eltemetni. Az állami szertartással szemben Ferenc József tiltakozott, az ellenzék viszont hősnek járó, teljes körű állami pompával, sőt emléktörvénnyel járó díszceremóniát akart. A királyi tiltás ellenére Wekerle Sándor miniszterelnök talált egy kiskaput: a temetés és a hazaszállítás költségeit Budapest székesfővárosra ruházta. Ezzel azonban nem szűnt meg a konfliktus, a közvéleményt ugyanis felháborította az állam megkötése, amely szerint gyászlobogókat csupán a város tulajdonában, vagy magánkézben lévő épületekre lehetett kitűzni, az államiakra nem.
A városokban, de különösen a fővárosban sorozatosan tüntettek. Aki felszólítás után sem tűzte ki a gyászlobogót, annak háznak az ablakait kővel bedobták.
A tömeg kövekkel dobálta a rendfenntartókat, akik nem féltek kardhoz és puskához nyúlni, az utcai összecsapásoknak halálos áldozatai is lettek. Végül a kedélyek a Kossuth-fiúk táviratának hatására nyugodtak le, amely szerint csak békesség esetén hozhatják haza atyjuk holttestét.
Hömpölygő tömegek érkeztek Kossuth tiszteletére
Kossuthot több mint 30 éves Olaszországban tartózkodása alatt a helyiek is nagyon megkedvelték: az olasz parlament és I. Umbertó király is részvétét fejezte ki, Torino polgármestere pedig köszönetet mondott a koporsót „átvevő” Kossuth-fivéreknek, hogy apjuk őket tisztelte meg utolsó lakhelyének kiválasztásával.
Újsághírek szerint háromszázezer ember kísérte a vasútállomásig Kossuth holttestét, vonat útja során az olasz állomásokon gyászbeszédek és tömegek üdvözölték a szerelvényt.
Csáktornyán ágyúszóval üdvözölték a Magyarországra érkező vonatot, de Budapestig minden állomáson ünnepélyesen fogadták és megszólaltatták a Kossuth-fivéreket. A fővárosban a gyászmenet 5-6 kilométeres útvonalon a Múzeum körúton, a Károly körúton, a Váci úton, az Andrássy úton, a Teréz körúton, az Erzsébet körúton és a Rákóczi körúton keresztül vezetett Kerepesi temetőhöz.
Az említett utak mindkét oldalát hömpölygő sorokban töltötték meg a gyászolók, továbbá – a fennálló balesetveszélyről és tiltásról tudomást sem véve – minden erkély, ablak, kirakat, párkány zsúfolásig volt emberekkel. A körúti lakástulajdonosok ugyanis már a temetést megelőző napokban hirdetéseket adtak fel a legolvasottabb lapokban, melyekben jó pénzért kínálták kibérelhető erkélyeiket, ablakaikat.
Még a kéményeken, fákon is kíváncsiskodók lógtak, sőt órákkal a menet előtt asztalokból, létrákból rögtönöztek afféle mozgó tribünöket, amelyek a csodával határos módon elkerülték a leszakadást.
A korabeli lapok becslései kétszázezertől egymillió főig terjedő gyászoló tömegről szóltak, de mindenképpen a magyar történelem eddigi legnagyobb gyászceremóniájának lehettek résztvevői a jelenlévők. Az újságok beszámoltak arról is, hogy egy ember életét vesztette a tömegben, illetve egy várandós anya egészséges gyermeknek adott életet.
Lapunk rendszeresen emlékezik meg a valaha élt legnagyobb magyarokról cikkek formájában, ezek közül néhány alább elérhető:
- Vaddisznó szúrta át Zrínyi Miklós nyakát
- Így halt meg az atombomba magyar atyja
- Tüdőgyulladás ölte meg a világhírű magyar zeneszerzőt
- Így halt meg Magyarország első királya
- Haláláig a török ellen küzdött Hunyadi János
- Így halt meg Rejtő Jenő
- Megalázták zseniális felfedezéséért a magyar orvost
- Így halt meg Szent-Györgyi Albert
