Bár 1920. március 1-jén a Nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta, az államfőség kérdése ezzel korántsem rendeződött véglegesen. Sokan – főként az úgynevezett legitimisták – IV. Károlyt várták vissza, aki 1918. november 13-án ugyan lemondott „az államügyek vitelében való részvételről”, ám ezt csak egy kényszer diktálta ideiglenes lépésnek tekintette. Svájci emigrációból küldött üzeneteiben ismételten jelezte, hogy Magyarország „törvényesen és alkotmányosan megkoronázott és felkent királyának” tekinti magát, és a „királyi hatalom gyakorlását” minél előbb szeretné megkezdeni.
Véletlen találkozás?
Horthy viszont úgy vélekedett, hogy Károly restaurációját – akinek az államvezetői képességeit egyébként nem sokra tartotta –, meghatározatlan időre el kell napolni. Ebben az antant hatalmaknak és a kelet-európai szövetségeseiknek, a formálódó kisantantnak a nyilvánvaló ellenállása, a legitimisták és a Habsburg-ellenes szabad királyválasztók kiéleződött belső ellentétei, valamint valószínűleg az államfői poszthoz való, személyes becsvágyából is táplálkozó ragaszkodása egyaránt motiválták.
A legitimista elitcsoportok – az arisztokraták, nagypolgárok, katolikus felsőpapság, a katonatisztek egy része – azonban másként ítélték meg a helyzetet. Ők minél előbb meg akartak szabadulni a nem közéjük tartozóként kezelt és a magas közjogi méltóságra méltatlannak tartott református flottaparancsnoktól, ennek érdekében IV. Károlyt folyamatosan cselekvésre biztatták.
Hívásaikra és egy-két francia rojalista politikus ösztönzésére 1921. március végén megpróbálta elfoglalni a magyar trónt. Március 26-án este megjelent gróf Mikes János püspök szombathelyi palotájában, ahol találkozott a „véletlenül”, egy vadászat ürügyén éppen ott tartózkodó miniszterelnökkel, gróf Teleki Pállal, egyik miniszterével, Vass Józseffel, gróf Sigray Antal vezető legitimista politikussal és báró Lehár Antal ezredessel, Nyugat-Magyarország katonai körzetparancsnokával, Károly feltétlen hívével.
Másnap a déli órákban az uralkodó gépkocsival a budai Várba érkezett. Megjelenése mindenkit meglepett, ugyanis a király előtt útnak induló Teleki és Vass, akik vállalták Károly fogadásának az előkészítését, még nem érkeztek meg.
Belső és külső feszültségek
IV. Károly és Horthy négyszemközti tárgyalásának lefolyásáról nem rendelkezünk autentikus forrással, csak a két résztvevő egymásnak ellentmondó visszaemlékezésével. Biztosra vehető azonban, hogy a vitából Horthy került ki győztesen. Az uralkodóról ugyanis feljegyezték, hogy a két és fél óra végére „morálisan letört”, és még aznap visszautazott Szombathelyre. Itteni hívei azonban nyilván másféle érvekkel hozakodtak elő, mint a kormányzó, mert március 28-án Károly ismét lemondásra szólította fel Horthyt.
Ekkorra azonban a külföldi követségek és a világsajtó is értesült az eseményről, ami egyértelműen Horthy malmára hajtotta a vizet. A környező országok és a nyugati hatalmak követei ugyanis egymás után jelezték: országaik számára elfogadhatatlan Károly visszatérése a magyar trónra. Ezeket a nyilvánosságot kapott tiltakozásokat a király sem értelmezhette másként, mint úgy, hogy törekvését a magyar trón elfoglalására Európa ellenzi, s annak megvalósulása valószínűleg fegyveres konfliktusba sodorná Magyarországot.
Április 5-én ezért Szombathelyről visszatért Svájcba. A magyar nemzethez intézett kiáltványban azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a történtek ellenére Magyarország „törvényes koronás királyának” tekinti magát. Sőt, ehhez hozzátette: Magyarország
csakis az ő vezetése alatt tudja visszaszerezni teljes belső nyugalmát s azon törvényes rendet, mely előfeltétele hazánk újbóli felvirágzásának.
A királypuccs kül- és belpolitikai szempontból egyaránt megrázta az országot. Külpolitikailag teljessé vált Csehszlovákia, Románia és a délszláv királyság magyarellenes szövetségi rendszere, az úgynevezett kisantant, a belpolitikában pedig elhúzódó kormányválság kezdődött. Az utóbbi a legalábbis félreérthető szerepet játszó Teleki Pál bukásával és gróf Bethlen István kormányalakításával végződött.
További izgalmas történelmi cikkek a History magazintól a 24.hu-n:
Ezért kapott női nevet Amerika
Ez a könyv indította máglyára Giordano Brunót
Megrémültek Európa urai az 1848-as felkeléshullámtól
