Az ókori görög nők sápadt bőrszínükkel fejezték ki társadalmi státuszukat és erényességüket, amihez természetesen kozmetikumokat használtak. A legszélesebb körben az úgynevezett pszimüthiont, amely a Kr. e. 5. századtól már biztosan jelen volt, Theophrasztosz ókori tudós révén pedig eme ősi „sztárkozmetikum” receptjét is ismerjük: ólmot áztattak ecetbe, majd a felületén kicsapódó fehér anyagot lekaparták, és porrá őrölték – írja a Múlt-kor.hu.
Feltehetően külön műhelyekben zajlott az előállítás, a fogyasztóhoz már kis tabletták formájában jutott el az anyag. Használat előtt összetörték, folyadékkal krémes állagúra keverték, és így vitték fel az arcbőrre, amitől az sápadt, fényes árnyalatot kapott.
A veszélyekkel természetesen akkoriban senki nem volt tisztában, a bőrszínnek viszont kiemelt társadalmi jelentőséget tulajdonítottak, a nem, a foglalkozás és a társadalmi státusz szimbolikus jelzőjeként is működött. A gazdag nők ugyanis keveset időztek a szabadban, alig érte őket napfény, ezért a sápadt bőr a tiszteletre méltóság, a szerénység és a magas társadalmi rang szimbólumává vált.
Izgalmas történelmi témáink a közelmúltból:
Ulászló hajszolta Mohácsba Magyarországot?
Így védték cigány mesterek és katonák az erdélyi hazát
