Nicolaus Copernicus (magyarosan Nikolausz Kopernikusz) De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körfogásáról) című értekezésének betiltására Kopernikusz halála után 73 évvel került sor, de jól illeszkedett a reformáció által „kihívott” katolikus egyház küzdelmébe az általa tévtanokként és eretnekségként kezelt eszmék ellen. Az egyik ilyen „tévtan” a heliocentrikus, vagyis Nap-központú világkép volt, melyet azonban a 17. században többen is felkaroltak és továbbvittek, vállalva akár a meghurcoltatást is (mint Giordano Bruno és Galileo Galilei).
Feltűntek neki az ellentmondások
Nikolausz Kopernikusz 1473. február 19-én született a királyi Poroszország területén, Thornban (ma Toruń, Lengyelország). A legtöbb forrás megegyezik abban, hogy apja egy lengyel kereskedő Krakkóból, anyja pedig német származású volt, de a családban németül beszéltek, így ez lett Kopernikusz anyanyelve is. A család mélyen vallásos volt: Kopernikusz három testvére közül kettő szerzetes, illetve apáca lett. Ő maga is egyházi pályára lépett, ám sosem szenteltette fel magát, és püspökének engedélyével világi életet élhetett.
Nikolausz 10 éves korában meghalt az apja, így anyai nagybátyja vette a családot szárnyai alá. Nagy gondot fordított az ifjú Kopernikusz neveltetésére, 1491-ben beíratta a krakkói egyetemre, itt ismerkedett meg – tanárai jóvoltából – a csillagászat alapjaival, Arisztotelész és Averroës filozófiai és természettudományai írásaival. Kopernikusz számára már ekkor feltűntek a Ptolemaiosz nevéhez fűződő geocentrikus (földközpontú) világkép ellentmondásai. 1496-ban nagybátyja hazahívta Krakkóból, és megkísérelt a warmiai püspök közvetlen környezetében helyet szerezni neki, ám nem járt sikerrel, így Kopernikusz rövidesen Padovába és Rómába utazott, folytatni tanulmányait.
Nagybátyja reményeivel ellentétben azonban nem a teológiai tanulmányok kötötték le igazán: a korabeli Itáliai-félsziget ekkor a humanista tudományok fellegvára volt. Az ifjú Kopernikusz érdeklődését leginkább a csillagászat keltette fel, melyhez megfelelő tanítómestert is kapott Domenico da Ferrara személyében. Rómában töltött ideje alatt lehetősége volt az összes – addig ismert – bolygót megfigyelni (az Uránuszt és Neptunuszt csak évszázadokkal később fedezték fel), és feljegyzett egy átfedést a Hold és az Aldebaran csillag között. A csillagászat mellett ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetett a nyelvek tanulására is: valószínűleg egyaránt folyékonyan beszélt lengyelül és németül, elsajátította a latin, a görög és a korabeli olasz nyelvet.
Római tanulmányait követően hazatért szülőhazájába, és ott élte le életének maradék 40 évét. Eleinte nagybátyjának titkára volt, majd annak halála után a püspök vette magához. Kanonokként szolgált a warmiai egyházmegye káptalanjában, annak ellenére, hogy nem volt felszentelt pap. Pozíciója olyan anyagi jövedelmet biztosított számára, hogy egész életét a csillagászatnak szentelhette. A frauenburgi (ma Frombork, Lengyelország) székesegyház tornyában csillagvizsgálót alakított ki magának, innen végezte megfigyeléseit.
Mindenek közepén áll a Nap
Kopernikusz 1514-ben írta meg első munkáját a Nap-központú világképről, ez azonban nem maradt fenn az utókornak. 1532-ben azonban befejezte élete főművét, a De revolutionibus orbium coelestiumot. Munkájában a Naprendszer viszonyainak felvázolása után az évszakok, napszakok változását, a holdfázisokat és a bolygók eltérő fázisait tárgyalta. A tudós ezeket a jelenségeket a Föld keringésének és forgásának kombinációjával magyarázta. Legfontosabb – ma már számunkra természetes, de a korban újszerű – megállapítása a következő volt:
Aztán mindenek közepén áll a Nap. Mert ki tudná legszebb templomunkban ezt a fényt más vagy jobb helyre helyezni, mint ahonnan azonnal megvilágíthatja az egészet? Nem is beszélve arról, hogy nem véletlenül nevezik egyesek a világ világosságának, mások a léleknek, megint mások a kormányzónak. Tremigistus a látható Istennek; Szophoklész Elektrája a Mindentlátónak nevezi. És valóban, a Nap, királyi trónján ülve, vezeti bolygóinak családját, amint körülötte keringenek.
Kezdetben nem merte hirdetni téziseit, mert attól tartott, hogy nevetségessé válik. Ám Johann Widmanstetter pápai titkár javaslatára 1533-ban előadta azokat VII. Kelemen pápának. A pápát lenyűgözték Kopernikusz érvei, és azok a katolikus klérusban is széles körben ismertté váltak. A capuai érsek a következő elismerő szavakat küldte neki: „Néhány évvel ezelőtt híre ment a szakértelmednek, amiről mindenki állandóan beszélt. Akkoriban kezdtem nagyon nagyra becsülni téged… Mert megtudtam, hogy nemcsak rendkívül jól elsajátítottad az ókori csillagászok felfedezéseit, hanem egy új kozmológiát is megfogalmaztál. Ebben azt állítod, hogy a Föld mozog; hogy a Nap a világegyetem legalacsonyabb, tehát központi helyét foglalja el… Ezért a legnagyobb komolysággal kérlek, legtanultabb uram, hogy hacsak nem okozok kellemetlenséget, tudasd ezt a felfedezésedet a tudósokkal, és a lehető leghamarabb küldd el nekem az univerzum szférájáról szóló írásaidat a táblázatokkal és minden mással együtt, ami a témához kapcsolódik…”
Kopernikusz téziseinek kezdeti nagy sikeréhez hozzájárult az is, hogy továbbra is az istenhitből indult ki, így nem ment szembe az egyház tanításával: „Isten hatalmas tetteinek megismerése, bölcsességének, fenségének és hatalmának felfogása; törvényeinek, csodálatos működésének fokozatos értékelése: mindez biztosan kellemes és elfogadható imádati mód a Magasságos számára, akinek a tudatlanság nem lehet hálásabb a tudásnál”.
Halál járt érte
Sajátos módon életében a legtöbb támadás a protestáns gondolkodók részéről érte. Egy holland protestáns prédikátor a következőképpen gúnyolta a csillagászt: „Vannak, akik úgy vélik, hogy kiváló és helyes dolog egy olyan képtelen dolgot kitalálni, mint amilyet az a szarmata [azaz lengyel] csillagász tett, aki a Földet mozgatja és megállítja a Napot. Valójában a bölcs uralkodóknak meg kellett volna fékezniük az ilyen könnyelműséget.”
A De revolutionibus azonban drága volt, az előszó sokak szemében rontott hitelességén, így még a megjelent ezer példány sem fogyott el. A mai gondolkodásunkat alapvetően meghatározó mű minden idők egyik legkevésbé olvasott könyve maradt, hiszen 400 év alatt csak négy kiadást ért meg. Mikor Kopernikusz 1543-ban meghalt, mégis jó úton haladt ahhoz, hogy megreformálja a korabeli világnézetet. Időközben azonban útjára indult az ellenreformáció, és az egyház egyre kevésbé volt toleráns az új tanokkal szemben.
Ehhez hozzájárult egy itáliai szerzetes, Giordano Bruno is. Bruno átvette Kopernikusz Nap-központú világképét, de azt tovább is fejlesztette: azt hirdette, hogy az univerzum végtelen, és a csillagok távoli napok, mindannyian saját naprendszerrel, melyek körül Földön kívüli élet is lehet. Ez már szembement az egyház tanításával is, ugyanakkor Giordano Bruno teológiai fejtegetésekbe is bocsátkozott: elutasította a Szentháromságot, Krisztus istenségét és Szűz Mária szüzességét.
Az egyház évszázadokig kitartott
A Bruno teremtette precedens miatt az egyházi hatóságok úgy értékelték, hogy Kopernikusz munkája veszedelmes tanokat tartalmaz, ez vezetett indexre tételéhez végül. Mikor mások is megpróbáltak a Föld-központú világnézethez hozzányúlni, az egyházi inkvizíció könyörtelenül lecsapott: ennek kiváló példája Galileo Galilei híres pere 1633-ban.
A legenda szerint, amikor Napóleon 1807-ben Lengyelországban hadakozott, ellátogatott Kopernikusz szülővárosába is, és igencsak elcsodálkozott, hogy a tudósnak még szobra sincs. Ezt a mulasztást aztán 1839-ben Varsóban pótolták, de az emlékművet nem áldotta meg a katolikus pap.
Évszázadok múltán az egyház befolyása egyre csökkent, és az európai országok többségében végbement a szekularizáció. A 19. század elejétől már az egyházi csillagászok is általános jelleggel elfogadták a Nap-központú világrendet. Hivatalosan azonban csak 1966-ban, a második vatikáni zsinaton oldották fel a tiltást, amikor VI. Pál pápa utasítására a szentszéki kongregáció hivatalosan is eltörölte az Indexet, avagy a tiltott könyvek jegyzékét.
A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
További izgalmas történelmi cikkek a History magazintól a 24.hu-n:
Megrémültek Európa urai az 1848-as felkeléshullámtól
Bethlen Gábor felesége döntötte el Erdély jövőjét
A véreskezű mexikói tábornok pecsételte meg Texas sorsát
