Minden évben 3,8 centiméterrel kerül messzebbre tőlünk a Hold. Hogy miért történik ez és kell-e miatta aggódnunk, arról Stephen DiKerby asztrofizikus írt a The Conversation új cikkében.
Miért távolodik a Hold a Földtől?
Szomszédos égitestünk távolodásának hátterében az árapály jelenség áll. Mint ismert, a Hold gravitációs vonzása jelentős hatást gyakorol a Földre, ez okozza például a tengerek szintjének periodikus változásait, vagyis a dagályt és az apályt. A Hold gravitációja miatt két úgynevezett árapálydudor alakul ki bolygónkon, egyik a Hold felé néző oldalon, a másik pedig az ellentétes oldalon. A két dudor területén dagály, a bolygó többi részén pedig apály lesz.
Ám nemcsak a Hold hat az óceánokra, az árapály-dudorok is hatással vannak a Holdra. Az égitesthez közelebbi dudor gyorsítja a keringését, ezzel együtt pedig szélesíti a pályáját is, ami azt eredményezi, hogy a Hold nagyon lassan folyamatosan távolodik tőlünk. Miközben a Holdat gyorsítják, a Föld forgását lassítják ezek a dudorok, így napjaink apránként egyre hosszabbá válnak.
Mi lesz ennek az eredménye?
Mindezek fényében logikus következtetésnek tűnhet, hogy előbb-utóbb a Hold annyira eltávolodik majd, hogy teljesen eltűnik az emberi szemek elől, miközben a Föld forgása megáll. Ilyesmire azonban nem fog sor kerülni. Ha sok tízmilliárd éven keresztül minden úgy menne tovább, mint most, akkor előbb-utóbb a Föld forgása teljesen szinkronba kerülne a Hold keringésével, ami megállítaná a Hold további távolodását.
Ám ez sosem következik majd be, a tudósok ugyanis úgy gondolják, hogy a Nap mintegy 1 milliárd év múlva fényesebbé és forróbbá válik, és elpárologtatja a Föld összes óceánját. Ez persze az árapálydudorok végét is jelentené. Körülbelül 5 milliárd év múlva pedig vörös óriássá növekszik majd a Nap, miközben bekebelezi és vélhetően megsemmisíti a Földet és a Holdat is.
Ez azonban emberi szemszögből nézve felfoghatatlanul sok idő múlva következik csak be, így mindenkinek bőven marad ideje arra, hogy elolvassa alábbi cikkeinket is:
