Levágott karok, brutálisan megcsonkított testek és egyéb maradványok kerültek elő Franciaország északkeleti részén, két 6000 éves régészeti lelőhelyen – írja a ScienceAlert. A felfedezést ismertető tanulmányban a kutatók felvetik, hogy a régió ősi lakói nyilvános kínzással és kivégzéssel ünnepelték meg győzelmüket, a levágott felkarokat pedig trófeaként vihették el.
Teresa Fernández-Crespo, a Valladolidi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a lábakat eltörték, így akadályozva meg a szökést, sok áldozat testén pedig tompa trauma okozta sérüléseket is észleltek. Néhány csontvázon olyan nyomok, például átszúrt nyak látható, ami arra utal, hogy a kínzás és gyilkosság után bizonyos halottakat szerkezetre tűztek fel, talán azért, hogy közszemlére tegyék őket.
A csapat összesen 14 csontvázat és számos bal kart talált Achenheimben és Bergheimben, egy-egy gödörben. A maradványok a neolitikum kései szakasza idejére, i. e. 4300 és 4150 közé datálhatók, ekkoriban a régióba rengeteg népcsoport áramlott be, ami konfliktusokhoz vezetett.
A fogak és csontok egy részén izotópelemzést végeztek, ebbe olyan elhunytakat is bevontak, akik ugyanazokon a lelőhelyeken kerültek elő, de hagyományosabb módon eltemetve. Az adatokból kiviláglott, hogy a levágott karok észak-elzászi betolakodó csoportok tagjaitól származtak.
A harci trófeák egyáltalán nem ritkák a történelemben, a felkar viszont szokatlan választás. Elképzelhető, hogy a levágott darabokat füstöléssel, szárítással vagy balzsamozással konzerválták, hogy tovább mutogathassák őket.
A teljes csontvázak a jelek szerint dél-elzászi származású személyeké. Elképzelhető, hogy fogolyként hozták el, majd megkínozták és kivégezték őket.
A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a brutális ceremónia a bosszút vagy a harc szimbolikus lezárását, esetleg az istenek kiengesztelését szolgálta. Alternatív magyarázat szerint a foglyok egy részét később rabszolgaként tartották.
