Előkelő szkíta harcos sírjára bukkantak Szibériában – írja az Arkeonews. Az i. e. 6. századra datálható nyughely segíthet jobban megérteni a régió szkítáinak harci hagyományait és kulturális sokszínűségét.
A Szibériai Szövetségi Egyetem kutatói a Kem folyó partján tárták fel a sírt, amelyet az elmúlt évek egyik legjelentősebb régészeti felfedezésének tartanak. A kamrában az elhunyt maradványai mellett számos értékes tárgyat, köztük egy bronzlemezekkel díszített övet, egy kosfejet ábrázoló csatot, díszes ékszereket, egy csiszolt bronztükröt, fegyvereket és lószerszámokat találtak. A tárgyak a harcos státuszát, gazdaságát és spirituális identitását jelképezték.
Az egyik legérdekesebb lelet egy csekan típusú vas csatabárd, Pavel Mandrijka régész szerint az ilyen fegyverek ritkák a korszakból. „A csekan hegyes vége a páncél áttörésére szolgált.
Egy ilyen tárgy a harcos magas rangját jelzi
– mondta.
A bárd alapanyaga különösen szokatlan, hiszen a vas csak a későbbi évszázadokban terjedt el széleskörűen a régióban. A fejlett fegyver azt jelzi, hogy a harcos vagy egy kiváltságos, a hosszú távú kereskedelemben részt vevő réteg tagja volt, vagy délnyugatról vándorolt be.
A szkíták a vegyes etnikumú ókori lovas népek közé tartoztak, világukkal kapcsolatban máig rengeteg a megválaszolatlan kérdés. A most megtalált nyughely árnyalhatja a róluk kialakított tudományos képet.
A bárd a konkrét harcászati funkció mellett minden bizonnyal szimbolikus jelentőséggel is bírt. A kosfejű csat az erőt és a férfiasságot jelképezhette, a lószerszám a harcos és hátasa közötti elválaszthatatlan köteléket fejezhette ki, míg a bronztükör spirituális funkciót tölthetett be.
A szkíták társadalmában férfiak és nők egyaránt lehettek harcosok, jelen esetben azonban a sírmellékek kombinációja alapján az elhunyt egyértelműen férfi. Az új felfedezés megerősíti azt az elképzelést, mely szerint a szkíták nem egyszerű sztyeppei rablók voltak, hanem komplex társadalmat alkottak, és kulturális kölcsönhatásban álltak más csoportokkal.
