Tudomány

Eredetileg december 21-én lenne karácsony

Széman György / Fortepan
Széman György / Fortepan
Jézussal a fény, a világosság jött el világunkba, születésének méltó ünnepe a téli napforduló, amikor a nappal időtartama növekedni kezd. Csakhogy a napforduló december 21-ére esik, karácsony pedig 25-ére. Hol van a hiba?

December 24. szenteste, december 25. pedig karácsony, Jézus születésének ünnepe, ez olyan egyértelmű, mint hogy reggel felkel a Nap. A miért megválaszolása azonban már nehezebb, közismert magyarázatként a római szaturnáliát, a „Legyőzhetetlen Napot” és a téli napfordulóhoz kapcsolódó egyéb pogány ünnepeket, hitvilágot szokás említeni. Illetve a korai egyház törekvését, hogy mindezeket keresztény jelentéssel magába olvassza. Esetünkben tehát tudatosan a téli napfordulóra „ültette át” Jézus születését, hogy új fényt adva egy régi ünnepnek lelkek sokaságát nyerje meg.

Csakhogy sem a források alapján kibontakozó folyamat, sem a matek nem ennyire egyszerű: a téli napforduló idén december 21-én van. Máskor is legfeljebb 22-ére eshet, de semmiképpen nem december 25-ére. Mi magyarázza a csúszást? Röviden:

a Föld járása a Nap körül és egy pápa döntése fél évezreddel ezelőttről.

Soós Benjáminnal, a HUN-REN CSFK CSI Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászával beszélgettünk.

Nem is fontos a születés napja?

Jézus születésének időpontját nem jegyezték fel, vagy ha igen, nem maradt ránk, a kortársak nem tartották említésre méltónak, vagy sokkal inkább egyéb tetteire koncentráltak. A négy evangélista közül ketten, Márk és János egyáltalán nem is említi a születést, Máté és Lukács is csak röviden, dátum nélkül és eltérő módon ír róla. Pedig a római korban számon tartották a születésnapokat, Augustus császár például birodalomszerte ünnepeltette, csillagjegyét (bak volt) pedig légiók jelképévé tette. Claudius nem kerített neki ekkora feneket, szűk családi körben azonban megülte.

Jézussal kapcsolatban nagyon kevés a forrás, tudjuk azonban, hogy a korai keresztények egy része megemlékeztek a születésről. Eltérő időpontokban, keleten több helyen január 6-án

– mondja a 24.hu-nak Soós Benjámin.

Lissák Tivadar / Fortepan

Sokan azonban nem is foglalkoztak ilyesmivel, az ókeresztény alexandriai író, Origenész még élcelődött is a pogányokon a születésnapok ünneplése miatt. Valószínű, hogy a keresztények döntő többsége Jézus születését sem ünnepelte, számukra a lényeg a föltámadás volt, nem a születés. A Biblia egyébként összesen két születésnapról számol be, az egyik a fáraóé, a másik II. Heródesé, egyikük sem pozitív alak.

A Legyőzhetetlen Nap és a napforduló

Tegyük most félre a cikkünk elején említett sztenderd magyarázatokat, mert valójában nem tudjuk, milyen szerepük volt a december 25-ei születési dátum meghatározásában. A szaturnália valóban az ókori Róma legnagyobb ünnepei közé tartozott, a korai időkben azonban, amikor csak 1-2 napig tartott, nem is esett egybe a téli napfordulóval, pláne nem 25-ével.

Sol Invictus (a Legyőzhetetlen Nap), azaz a rendkívül népszerű Napisten ünnepe természetszerűleg igazodott az év leghosszabb éjszakájához, Aurelianus császár 274-ben állítólag december 25-ében határozta meg a dátumát. Tényleg tömegeket megmozgató nagy esemény volt, az ünnepen négyévente birodalomszintű sportversenyeket rendeztek, akárcsak a görög olimpiák.

A szakértő azonban kiemeli: mindez mégsem jelent semmit, mert hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani, hogy az ünnep napja tényleg december 25. volt-e, vagy ha volt ünnep 25-én, az a Napistenről szólt-e. Illetve azt se hagyjuk ki a számításból, hogy

Jézus születése, mint a fény, a világosság eljövetele, a keresztény logika szerint „saját jogán” is adja magát a téli napfordulóra, ahonnan kezdve a nappal diadalmaskodik az éjszaka felett.

Lissák Tivadar / Fortepan

Jézus és a Napisten

Akárhogy is volt, bizonyos jelek Jézus és Sol Invictus tudatos összemosására utalnak az első évszázadokból. Soós Benjámin többek között a Megváltó egyik korai ábrázolását említi, ahol Jézus szekéren ül – félreérthetetlenül napszekérről van szó (amelyen a Napisten járja napi útját keletről nyugatra), nem lehet azonban biztosan eldönteni, hogy melyiküket látjuk a képen. Hogy ez valószínűleg nem véletlen, arra Nagy Konstantin császár szolgáltat bizonyítékot.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik