Zavaros időszakot élt meg a Római Birodalom a 235 és 284 közötti években. Jól mutatja ezt, hogy még arra sem lehet egyértelmű választ adni, hány császár is fordult meg a trónon ebben az időszakban, de még a visszafogottabb történészek is húszat számolnak össze. Közülük az utolsók Carinus és Numerianus voltak, akik a 282 szeptemberében hatalomra került Carus fiaiként, társcsászárként uralkodtak.
Hullottak a császárok
Miután a trónutódlást ily módon bebiztosítva látta, Carus Numerianusszal együtt keletre, Perzsia ellen vonult. A hadjárat katonailag sikeres volt, ám 284 júliusában Carust holtan találták a sátrában. Testőrparancsnoka, Arrius Aper azt állította, villámcsapás végzett vele, de sokan pont az ő kezét látták a dologban.
Miután a visszafele tartó sereg elhagyta Emesza (a mai szíriai Homsz) városát, Numerianus eltűnt katonái elől. Aper, aki egyébként Numerianus apósa is volt, azt állította, hogy az újdonsült császár szembetegséggel küzd, ezért nem száll ki az őt szállító kocsiból. Hamar terjedni kezdett a szóbeszéd, hogy ennél súlyosabb a helyzet, miután a kocsiból néhány nap után orrfacsaró bűz kezdett szállingózni. Amikor aztán a sereg 1740 éve, 284. november 20-án elérte a Boszporusz partján fekvő Nicomedia városát, kiderült az igazság: Numerianus halott volt.
A dalmáciai Diocles
Noha azóta sem tudjuk, pontosan mi történt vele, a seregben azonnal Apert tették felelőssé a történtekért. A testőrparancsnokot lefogták, majd a tábor közepére vonszolták, ahol az összegyűlt katonák előtt valamiféle rögtönzött bírósági tárgyalás zajlott le. Miután Apert bűnösnek találták a császár meggyilkolásában, a Historia Augusta szerint már csak az volt a kérdés „ki lehetne az, aki Numerianusért méltó bosszút állhat, és jó uralkodóként állhat a birodalom népe elé”.
A viszonyokat azért jól jellemzi, hogy e leírás szerint legalábbis fel sem merült, hogy erről az elhunyt császár testvérét, a birodalom nyugati részének uralkodóját, Carinust is megkérdezzék. Végül Numerianus egyik saját csapattestének parancsnoka, a dalmáciai születésű Diocles lépett elő, majd kardját előhúzva így szólt:
Ő a felelős a császár haláláért!
Ezután Aper mellkasába döfte kardját, a katonák pedig ott helyben ki is kiáltották uralkodónak. A Caius Aurelius Valerius Diocletianus nevet felvevő új császár e drámai kezdetek után a következő években például éppen Carinus legyőzésével szilárdította meg hatalmát, majd reformintézkedéseivel egy időre ismét stabilitást és viszonylagos békét teremtett a birodalomban.
