A háborúkat, felkeléseket, szövetségeket, intrikákat és más, a történelem szempontjából kulcsfontosságú mozzanatokat dokumentáló források felbecsülhetetlenek a kutatók számára, ezekből ismerjük igazán múltunk alakulását. Bizonyos esetekben azonban a leghétköznapibb, az átlagember életéről mesélő szövegek szintén igen értékesnek bizonyulnak.
A közel-keleti, a mai Irak, Irán, Törökország, Szíria és Kuvait területén húzódó Mezopotámia a világ legősibb civilizációinak otthona, ebben a térségben alakultak ki az első ismert írásrendszerek, a régió ezért kiemelt jelentőségű történelmünk szempontjából. Az írást eredetileg a gazdasági adatok rögzítésére fejlesztették ki, ám hamar elkezdett egyéb funkciókat is ellátni, ennek köszönhetően pedig több ezer évvel ezelőttről is mindenféle témájú forrás maradt hátra.
Ezekből nemcsak az uralkodók nagy tettei tárulnak fel, hanem a hétköznapi emberek apró-cseprő bajai – például egy diák panaszai az anyjának. A korai civilizációknak köszönhetően Mezopotámia számos elsőséggel büszkélkedhet, a régióból származik a többi között a Guinness Rekordok Könyve által is jegyzett legkorábbi, mára mémesült panaszlevél.
Egy kereskedő háza
1922 és 1934 között Sir Leonard Woolley brit régész a Pennsylvaniai Egyetem és a British Museum közös expedícióját vezette, a kutatók Urban, a mai dél-iraki Tell el-Mukajjar romvárosánál végeztek ásatást. A települést i. e. 3800 környékén alapították a sumérok.
A munka során egy babilóniai lakóházat is feltártak, amely egy ékírásos agyagtáblákat tartalmazó levéltárat őrzött. Mint utóbb kiderült,
Az i. e. 1750 körülre datált, tenyérnyi méretű tábla akkád nyelven íródott, a korszakban a nyelvet Mezopotámia-szerte beszélték, és egy időben a birodalmak közötti diplomáciai nyelvként is használták. A lelet ma a British Museum gyűjteményeinek része.
A közel 4000 éves levélben Nanni egy rosszul sikerült vásárlás miatt panaszkodott babilóniai üzletfelének, Éa-nászirnak, kifogásai pedig számos mai fogyasztó számára ismerősek lehetnek: kétes pénzügyi megoldásokról, rossz termékminőségről és ügyfélszolgálati hiányosságokról számolt be – eleveníti fel a National Geographic.
A különleges irat az elmúlt évtizedben a kutatók mellett a laikusok széles körének figyelmét is felkeltette: mémek, képregények és hosszú blogbejegyzések emlékeznek meg az ókor legismertebb rossz üzletemberéről, Éa-nászirról.
Átverve érezte magát
A Nanni által diktált üzenetben az ügyfél meglehetősen éles bírálatokat fogalmazott meg Éa-nászir tevékenységével kapcsolatban. A vásárló azt állította, hogy partnere ugyan kiváló minőségű rézrudakat ígért, végül gyatra termékeket adott át, szolgájával tiszteletlenül bánt, sőt még a pénzt is elvette – úgy tűnik azért, mert Nanni kisebb összeggel tartozott neki.
A panaszos szerint amikor embere megpróbálta vitatni a réz minőségét, Éa-nászir gorombán választás elé állította: vagy elfogadja a rudakat, vagy üres kézzel távozik. Nanni levelében dühének adott hangot, haragot érzett a rossz minőség, a küldönce irányába mutatott bánásmód, illetve a pénz elvétele miatt.
Az ügyfél kijelentette, hogy nem lesz hajlandó rossz rezet elfogadni, a rudakat pedig a saját udvarán válogatja majd át személyesen, emellett élni fog a visszautasítás jogával Éa-nászir gorombasága miatt. Nanni üzenete végén kifejezetten fenyegető hangot ütött meg, azt ígérve,
Mai szemmel könnyű azonosulni Nannival, az üzenet ugyanakkor komoly értéket is képvisel, hiszen segít megérteni a korabeli gazdasági viszonyokat.
Komplex kereskedelmi rendszer
Egyes kutatók, köztük Lloyd Weeks, az ausztráliai New England-i Egyetem professzora számára Éa-nászir levéltára valóságos kincsesbánya. A réz, amelyet Nanni kifogásolt, kulcsfontosságú volt a korabeli Mezopotámiában, a fém szerszámok, edények, evőeszközök és számos meghatározó árucikk alapanyaga volt.
A ma a szárazföld belsejében fekvő Ur a periódusban meghatározó városállam volt az Eufrátesz torkolatvidékén, a Perzsa-öbölnél. Elhelyezkedése miatt kereskedelmi csomópont volt, ám fémekben nem volt gazdag, így a helyi üzletembereknek több száz kilométerről, a mai Bahrein térségéből, Dilmunból kellett beszerezniük az értékes rezet.
Hogy megkönnyítsék a bonyolult és drága utak szervezését, egyes kereskedők csoportokat alkottak, ezek közé tartozott az Alik Tilmun, azaz a Dilmuni kereskedők, amelynek Éa-nászir is tagja volt. A csoportokban a tőkét ezüst, szezámolaj és más árucikkek formájában halmozták fel, a vállalkozások pedig eladták a rezet, felosztották tagjaik között, valamint adóként fizették be. Nanni levelében maga is említést tett a palotának befizetett fémről.
Noha a globalizáció alapvetően a modern kor sajátossága, a bizonyítékok azt mutatják, hogy ha nem is bolygószinten, de nagy területeket érintve a bronzkori világra is jellemző volt valamiféle globalizáltság.
Valami félrecsúszott
Nanni üzenete csupán egy az Éa-nászir házában megőrződött táblák közül, amelyek meglehetősen színes képet festenek a kereskedő munkásságáról. Úgy tűnik, Éa-nászir igazi nagypályás volt I. Rim-szín uralma alatt (i. e. 1822–1763), és egy időben az uri palota számára szerzett be árukat. Ekkoriban jó hírnévre tehetett szert, egy ponton azonban egyre több időt töltött Dilmunban, amivel párhuzamosan pedig a panaszlevelek száma is nőni kezdett.
A British Museumban több, a levéltárból származó szöveg is arról árulkodik, hogy karriere egy pontján valami félrecsúszott nála. Többen egyetlen közös barát ügyében eljárva keresték meg, ám olyan is volt, aki saját rossz tapasztalatai miatt üzent:
- Arbituram azt kifogásolta, hogy nem kapta meg a beígért fémeket,
- majd ugyanő felszólította Éa-nászirt, hogy adjon át rezet Nigga-nannának,
- Appa és Imgur-szin szintén arra kérte a kereskedőt, hogy juttassa el az árut Nigga-nannának,
- később Ili-idinnam is bejelentkezett, azt állítva, hogy a Nigga-nannának átadott réz valójában neki járt,
- Naram jó minőségű fémet követelt, bízva benne, hogy az nem fogyott el,
- Ili-idinnam pedig cinikusan „jónak” nevezte Éa-nászir munkavégzését.
Levéltárában egy saját üzenete is megőrződött – nem meglepő módon ez is rézhez kapcsolódott. A levélben Eé-naszir azt üzente Sumum-libsinek és egy rézművesnek, hogy ne reagálják túl a helyzetet, amennyiben két férfi eltűnt fém után kutatva felbukkan náluk. „Ne féljetek!” – tanácsolta társainak.
A kereskedő rossz hírneve nyilvánvalóan elterjedt Urban, a régészeti bizonyítékok pedig azt mutatják, hogy ügyei következményei utolérték, vagyona csökkent, házának egy részét pedig beépítették a szomszédos épületbe, csökkentve annak méretét. Eá-nászir idővel kevésbé jövedelmező piacokkal, így földügyletekkel, ingatlanokkal és használt ruhákkal volt kénytelen foglalkozni, virágzó üzlete látszólag hanyatlásnak indult.
