Ha a 16. század végén arra kérték volna a befolyásos magyarországi és erdélyi urakat, hogy nevezzék meg, ki lehet egy Habsburg-ellenes mozgalom vezéralakja, Bocskai István bizonyára alig kapott volna voksot.
Bocskai fiatal korában apródként, majd testőrként szolgálta I. Miksát, birtokaira hazatérve pedig az erdélyi politika egyik fontos alakja lett, aki unokaöccsét, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet is a Béccsel való szövetség irányába terelgette. Sikerrel, hiszen a fejedelemség 1595-ben szövetségre lépett II. Rudolffal, majd még ebben az évben seregei fontos győzelmet is arattak a törökök felett Gyurgyevónál.
Nem hagyták háttérbe húzódni
Bocskai elköteleződése az ezt követő zűrzavaros időszakban ingott meg. Hiába harcolt Erdély a tizenötéves háborúban a Habsburgok oldalán, Bécs semmilyen segítséget nem nyújtott a fejedelemségnek, amelynek területét különösen súlyosan érintette a háború pusztítása, és ebben nagy része volt például a Rudolf által Erdély élére kinevezett Giorgio Basta tábornoknak is. Amikor Bocskai felszólalt Basta kegyetlenkedései ellen, perbe fogták, Prágába internálták, ahonnan csak két évvel később, 1604-ben térhetett haza.
Noha a török területre menekülő Bethlen Gábor arra próbálta rávenni, hogy álljon egy fegyveres felkelés élére, Bocskai visszavonult a birtokaira, és igyekezett magát távol tartani a politikától. Ekkoriban viszont már nagyban zajlottak a kimerült államkincstár feltöltését, illetve a renitens, továbbá a protestáns magyar urak megtörését szolgáló eljárások, az erőszakos ellenreformáció.
Bocskai letartóztatását azzal az ürüggyel rendelte el Belgiojoso kassai főkapitány, hogy a birtokába jutott Bethlen – vagy talán egyenesen a török Porta –, illetve Bocskai levelezése, amely bizonyítja, utóbbi felségárulásra készül.
Győzelem a túlerő felett
Fennmaradt iratok híján nem tudjuk, milyen bizonyítékok voltak Belgiojoso kezében, Bocskai mindenesetre vagy tényleg bűnös volt, vagy – joggal – nem bízott a korrekt eljárásban, ezért nem engedelmeskedett a főkapitány idézésének, hanem az általa már korábban befogadott hajdúkat maga köré gyűjtve felkészült a fegyveres védekezésre.
Hiába volt a nagyjából 10 ezer főnyi sereggel ellene felvonuló Belgiojoso sokszoros számbeli fölényben, 1604. október 15-én az Álmosd és Bihardiószeg között vívott kaotikus csatában Bocskai serege, illetve a császári hadból átállt hajdúk némi szerencsével megsemmisítették Pezzen ezredes hadtestét, amelyben a környék erősségeinek elfoglalásához szükséges ostromágyúk voltak.
A főkapitány ezután a túlereje ellenére a visszavonulás mellett döntött, ezzel teret és lendületet adva a kibontakozó felkelésnek, amely aztán két év harcai után Erdély függetlenségének megerősödésével, valamint a tizenötéves háború Bocskai közvetítésével történő lezárásával ért véget.
