Egy új tanulmányban az északkelet-németországi Tollense-völgyben feltárt, az i. e. 13. századra datálható, bronzból és kőből készült nyílhegyeket elemzik – írja a Heritage Daily. A szakértők szerint a lelőhely egy korai, régiók közötti, nagyszabású konfliktusról árulkodik, és ez lehet Európa legkorábbi valódi csatatere.
A helyszínt még 2011-ben tárták fel, a völgyben i. e. 1250 körül akkori mércével hatalmas seregek csaptak össze. A mintegy 150 emberi maradvány alapján úgy becsülik, hogy több mint 2000 harcos vett részt a csatában, ami példátlan szám a korabeli régióban.
A konfliktus jelentősége ellenére keveset tudni az elesettekről. Hogy jobban megismerjék a helyzetet, a szakértők a helyi nyílhegyeket mintegy 4000 másik, korabeli európai lelettel vetették össze.
A nyílhegyek többsége megegyezik a tágabb területen, a mai Mecklenburg-Előpomeránia tartományban előkerült darabokkal, ami arra utal, hogy sok harcos helyi volt. Más nyílhegyek viszont délebbre fekvő térségekre, így Bajorországra és Morvaországra jellemzőek. Ezek a déli típusok nem fordulnak elő Tollense régiójában, ami azt jelzi, hogy nem kereskedelem révén kerültek ide, hanem déli harcosok hozták őket magukkal.
A dél-németországi lelőhelyekről származó, nagy mennyiségben feltárt nyílhegyek egyébként azt bizonyítják, hogy az i. e. 13. században egyre súlyosabb konfliktusok jellemezték a régiót.
Úgy tűnik, a korszakban a hadviselés professzionálissá és nagymértékűvé vált.
„A Tollense-völgyi konfliktus a nagy változások időszakára datálható” – nyilatkozta Leif Inselmann, a Freie Universität Berlin munkatársa és a csapat tagja, kiemelve, hogy ez kérdéseket vet fel a konfliktusok megszervezésével kapcsolatban. „Vajon a bronzkori harcosok törzsi koalícióként, egy karizmatikus vezető, egyfajta hadvezér kíséreteként vagy zsoldosaként, esetleg egy korai királyság hadseregeként szerveződtek?” – tette hozzá.
