Egy új tanulmány alapján fejlett mérnöki módszerekről és tudományos ismeretekről árulkodik egy spanyolországi, 6000 éves megalitikus sír – írja a The Independent. Az építmény köveinek tömege többszöröse azokénak, amelyeket a Stonehenge-hez használtak fel.
A megalitikus struktúrák az időszámítás előtti 5. évezredben kezdtek el megjelenni Európában, a legkorábbiak Franciaországban és Spanyolországban állnak. A Dolmen de Menga egy sírhely, amely időszámítás előtt 3800 és 3600 között készült, ez az egyik legnagyobb megalitikus építmény a kontinensen.
Egyes köveinek tömege a 150 kilogrammot is eléri, az alapanyagait pedig viszonylag nagy távolságról hozták ide. A kutatók az évek során számos elmélettel próbálták megmagyarázni, hogy az újkőkori emberek miként hozhatták létre a struktúrát, azt azonban viszonylag keveset vizsgálták, hogy milyen műszaki ismeretek és munka állt az építkezés mögött.
José Antonio Lozano Rodríguez, az Alcalái Egyetem munkatársa és kollégái interdiszciplináris szempontból, régészeti, rétegtani és paleontológiai módszerekkel elemezték az építményt.
A megalitikus struktúra kőfalakból és kőpillérekkel alátámasztott kőmennyezetből áll. A kutatók szerint az emlékmű építéséhez használt, egyenként több mint 100 tonnás köveket egy 850 méterrel arrébb lévő domboldalról vájták ki, majd szánkókon, egy fából készült vonalon keresztül vontatták.
A csapat úgy véli, hogy a korabeliek ellensúlyokat és rámpákat használtak a vontatáshoz. A köveket enyhén befelé irányuló szögben, karok segítségével helyezték el, ami geometriai ismeretekre utal.
Ezután az oszlopokat hasonló szögben helyezték el, majd záróköveket tettek a tetejükre. A pillérek használata és létrehozása olyan nagyfokú precizitást igényelt, amelyhez fogható a korszak egyetlen más megalitikus építményére sem jellemző.
Az eredmények alapján a Dolmen de Menga egyedülálló példa a neolitikus társadalmak körében a kreatív zsenialitásnak és a korai tudománynak.
