Miért magányosabbak a városban élő emberek?

Egyre több embertől hallani napjainkban, hogy mentális zavarokkal küzd, és sok egyéb rendellenesség is felerősödni látszik a modern társadalmakban. Arra, hogy miért küszködünk sokszor a modern világban, amikor minden a kényelemérzetünk növeléséről szól, sok elmélet létezik, ám az egyik legfelkapottabb ezek közül az evolúciós eltérés, írja az IFLScience.

Eszerint az emberi természet évmilliókon keresztül lassan, de folyamatosan fejlődött, ám a technológiai forradalom gyorsasága miatt az életmódunk radikálisan megváltozott, az emberi agy és érzelmi reakcióink pedig nem tudtak ezzel lépést tartani.

Így olyan helyzetekben találtuk magunkat, ahol az ösztönös reakcióink és az új környezetünk között feszültség alakul ki.

Jó példája ennek az édesszájúság: míg régen azért keresték az édes ízeket a túléléshez az őseink, mert az jelezte a kalóriadús élelmiszereket, ma már szimpla dopamintöltetet szolgáltat, hosszútávon pedig fogszuvasodáshoz, elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet. Ilyen paradoxon az is, hogy az ember eredendően társas lények, mégis a nagyvárosokban a legnagyobb a magányosságérzet. Ennek oka, hogy a lakosság ezeken a helyeken milliósra nőtt, ami ellentétes az evolúciós múltunkkal, ahol kisebb, összetartó közösségekben éltünk.

Az évek során több tanulmány is kimutatta, hogy amikor a társas állatokat zsúfolt helyen tartják, megugrik a stressz szintjük, aminek olyan következményei vannak a fizikai egészségükre nézve, mint az immunrendszer gyengébb működése és a termékenység csökkenése. Ezzel párhuzamba állítható, hogy a zsúfolt városokban élő emberek is általában stresszesebbek, és kevesebb gyermeket is vállalnak.

Van okunk a szorongásra

A modern társadalmakban tapasztalható társadalmi egyenlőtlenség is eltér a vadászó-gyűjtögető őseink környezetétől, ami szintén növelheti a bennünk lévő feszültséget. A közösségi média pedig súlyosbítja a társadalmi összehasonlítással kapcsolatos problémákat. Az érték számszerűsítése a kedveléseken és a követőkön keresztül azt is lehetővé teszi, hogy nagyobb pontossággal lássák az emberek, hol állnak másokhoz képest.

Ebből az evolúciós eltérésből több problematikus tendencia is levezethető.

Például a versengés és a státusz miatti szorongás összefüggésbe hozható az iskolai végzettséghez kapcsolódó megszállottságával, a rangos állásokért való versengéssel és a pénzhajhászással. A megélhetési költségek emelkedése miatt sokan érzik úgy, hogy a munkájuk nem alkalmas a jólét növelésére, ezért a Z generációban megugrott a kockázatos befektetések, például a kriptovaluta kereskedelem és a tőzsdézés iránti érdeklődés.

Amennyiben viszont a verseny túl intenzívvé válik, az emberek internalizálhatják a szorongást vagy depressziót. A kutatók az önsértést és a depressziót azzal hozták összefüggésbe, hogy az emberek úgy érzik, már nem tudnak megfelelni a modern társadalom követelményeinek. Ezek a tendenciák különösen elterjedtek az erős szégyenkultúrával bíró országokban, például Japánban és Dél-Koreában.

És akkor még nem beszéltünk az olyan stresszfaktorokról, mint a szomszédban zajló háború, a nemrégiben véget ért koronavírus-járvány, vagy a napjainkban kibontakozó mesterséges intelligencia forradalom.

Mit tehetünk

Jose Yong, a Northumbria Egyetem pszichológiai adjunktusa szerint az evolúciós eltérések elmélete nem azt akarja mondani a követőinek, hogy teljesen vissza kell térni az ősi életmódhoz, hanem azt, hogy találjuk meg a módját annak, hogy környezetünket úgy alakítsuk át, hogy az jobban igazodjon kialakult természetünkhöz.

Ez lehet a zsúfoltság csökkentése, vagy a természethez való könnyebb hozzáférés.

Mindemellett a hétköznapi rutinunkat is megéri átnézni és kigyomlálni a felesleget. A szakértő szerint például a tartalmak, termékek és ételek túlzott fogyasztása inkább a dopaminszükségletből következik, mint a valós belső vágyakból. A közösségi média túlzott használatát is érdemes elkerülni, és a valódi értelemmel bíró, megnyugtató munkák megtalálása is előremutatóbb lehet, mint a céges munkahelyi nyomulás.