Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia katonai díszszemlére utazott Boszniába, majd a dinasztia tekintélyének emelése céljából Szarajevóba – hiába figyelmeztették, hogy a feszült politikai helyzetben ez nem javasolt. És valóban, Gavrilo Princip hat társával együtt készen állt a meggyilkolására.
A főhercegi pár 1914. június 28-án, a vasárnap reggeli mise után különvonattal utazott a bosnyák fővárosba. A bombákkal és pisztolyokkal felfegyverzett merénylők eközben elfoglalták őrhelyeiket az Appel rakparton, ahol a menetrend szerint a pár autókonvoja kétszer is végigmegy – írja a Múlt-kor.hu. Az első merénylőpáros nem dobta el a bombáját, a harmadik terrorista viszont igen: a robbanószerkezet a tetőponyvájáról az utcára esett, és a mögöttük haladó autó alatt robbant fel. Többen is megsérültek, ám a párnak nem esett bántódása, az előzetes terveknek megfelelően részt vettek a városházán tartott fogadáson.
Ezt követően a merényletkísérlet sebesültjeinek meglátogatására indultak a kórházba, ám a figyelmetlen sofőrök nem a módosított útvonalon haladtak tovább. Az Appel rakpartról befordultak a Ferenc József út felé ahelyett, hogy egyenesen folytatták volna útjukat. A helyi kormányzó, Oskar Potiorek táborszernagy ráordított a főhercegi párt szállító sofőrre, aki erre nagyot fékezett, és vissza akart fordulni, erre azonban már nem volt lehetősége. A Schiller-féle vegyeskereskedés előtt álló tömegben várakozott ugyanis Gavrilo Princip lövésre készen. Egy közelben álló rendőr megpróbálta megakadályozni a merényletet, de valaki térden rúgta, egy másik rendőrt pedig egy gyomrára mért ütéssel akadályoztak. Princip
Zsófia hercegnő haslövést kapott, Ferenc Ferdinándnak pedig a nyaki főütőerét érte a golyó. A trónörökös az anekdota szerint kijelentette: „Es ist nichts!”, vagyis „Semmiség!”. Ezek voltak az utolsó szavai. Bár – ahogy az egykori jugoszláv partizán, politikus, történész, Vlagyimir Dedijer megfogalmazta, ez volt „az újkor legdilettánsabb zsarnokölése”, egy háború kirobbanásához casus belliként azonban éppen elegendőnek bizonyult.
