Albert walesi herceg, aki anyja, Viktória királynő halála után, 1901 és 1910 között az Egyesült Királyság uralkodója lett VII. Eduárd néven, híres-hírhedt volt arról, hogy habzsolja az élvezeteket, legyenek azok gasztronómiai vagy szexuális jellegűek. Annak érdekében, hogy a legendás párizsi Le Chabanais bordélyház kurtizánjait még jobban le tudja foglalni, a Rue du Faubourg Saint-Antoine neves műbútorasztalosát, Louis Soubrier-t azzal bízta meg, hogy készítsen neki egy elegáns, emeletes széket.
Egyszerre két nővel
Az exkluzív brokátszövettel díszített bútordarab a dekadencia és a találékonyság igazi csodája lett. Lényegében lehetővé tette, hogy az igencsak testes herceg – aki elég sokáig, 59 esztendőn át volt trónörökös, e tekintetben csak a jelenlegi III. Károly szárnyalta túl – egyszerre két nővel közösülhetett anélkül, hogy azoknak attól kellett volna tartaniuk, súlyával maradandó kárt tesz bennük.
De hogyan is működött az elmés szerkezet? Képzeljük el, ahogy a playboyherceg – akit a korabeli bulvárlapok nem véletlenül emlegettek „Dirtie Bertie”, azaz „Szégyentelen Bertie” néven – a széknél állva helyezkedik el, egyik partnere hátra dőlve fekszik előtte, míg a másik közvetlenül alatta heveredik le. Ebben a pózban mindhárman a szék speciális bronz kengyeleibe tették lábukat, mellyel a minden bizonnyal élénk művelet során sem változtattak helyzetükön.
Izgalmas és botrányos
Az eredeti széket a hírek szerint az 1990-es években vásárolta meg egy „magánszemély”, de több másolat is készült belőle. A siège d’amour („szerelemszék”) egyik replikája a prágai szexuális segédeszköz múzeum kiállításának egyik féltve őrzött darabja. Egy másik utólag készült példányt a párizsi Musée d’Orsay 2015 végén, 2016 elején megrendezett Pompa és nyomor: a prostitúció képei 1850–1910 című tárlatán lehetett látni.
Az egyszerre izgalmas, botrányos és kétségkívül lebilincselő bútor, valamint a mögötte rejlő történet tanúbizonysága annak a határtalanul élvhajhász életmódnak, amely a 20. század eleji Eduárd-kor egyik jellemzője volt.
