Mint tudjuk, egy maraton mindig 42,195 kilométer hosszú, amely táv egyetlen modern mérés szerint sem kerek szám. Ahhoz, hogy megértsük, miért ezt a hosszt alkalmazzák a versenyeken, az ókori Görögországba kell visszamenni, írja az IFLScience.
A maraton elnevezés egy görög legendából ered, amely egy Pheidippidész nevű katonáról szól, aki Marathón görög városából Athénba futott, hogy hírt adjon a marathóni csatáról az első perzsa invázió során, i.e. 490-ben. A monda szerint Pheidippidész miután megtette a 42 kilométeres utat a Penteli-hegy körül, bejelentette a görög győzelmet, majd összeesett és meghalt.
Pheidippidész történetét megidézve egy 40 kilométeres futóversenyt rendeztek. Pár évig nem volt rögzítve, hogy pontosan milyen hosszúnak is kell lennie a versenynek, így az 1900-as párizsi olimpiai maraton 40,2 kilométeres, míg az 1904-s St. Louis-i olimpiai maraton 39,9 kilométeres volt.
Az 1908-as olimpiát Londonban rendezték meg, amikor is VII. Eduárd brit király és Alexandra királyné sokak szerint el akarta érni, hogy gyermekeik a Windsori kastély ablakából láthassák a verseny kezdetét, ehhez pedig egy kicsit meg kellett toldani a pályát. Így a kezdetben 40 kilométeres verseny 42 kilométeresre nőtt. A királyi család a verseny kezdetét a Windsori kastélyból, míg a finist a White City Stadionon belüli királyi boxból nézhette meg.
Bár néhányan cáfolták, hogy a királyi családnak ilyen kérése lett volna, kétségtelen, hogy a londoni olimpia precedenst teremtett. 1921-ben végül a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség hivatalosan is 42,195 kilométeres standard távban határozta meg a maratont, az 1908-as londoni maratonra hivatkozva.
