Itt és most álmosító időnek fogjuk nevezni a jelenséget, ami más, mint a tavaszi fáradtság, de mégis arra hajaz, és ahány ember, annyiféle módon fejezi ki az érzést. Egy-két napig tartó fáradtságra, álmosságra, nyűgösségre panaszkodunk, legszívesebben ki sem kelnénk az ágyból. Csökken a koncentrációnk és a teljesítőképességünk, rossz a hangulatunk, ingerlékenyek vagyunk, semmi nem jön össze, legyen már vége ennek a napnak. Mivel betegségről nincs tudomásunk, és az előző éjszakát sem dorbézolással töltöttük, így – az általában borongós –időjárást jelöljük meg fő felelősnek.
Ezzel nem is járunk messze az igazságtól, amennyiben történetünk egyik főszereplője a napfény, ám az álmosító időt akkor sem lehet teljes egészében a légköri folyamatokra fogni.
Mindennapos hullámvasút
Az ember bioritmusát éves, havi (nők esetében) és napi ciklusok határozzák meg, így rakott össze minket a természet, így tökéletesített az evolúció. A sötét, hideg téli időszakban inkább visszahúzódunk, többet pihenünk, míg a napfényes, meleg nyárban sokkal pörgősebbnek érezzük magunkat, aktívabbak vagyunk. Illetve éjjel alszunk, regenerálódunk, ezzel szemben a nappal a fizikai és szellemi aktivitás ideje.
Mindezeket számtalan élettani folyamat, hormon, biológiai tényező irányítja, amelyek napi szinten is igen éles váltásokat vezényelnek le – gyakorlatilag észrevétlenül. Gondoljunk csak bele, bő 24 óra alatt elalszunk, felébredünk és megint elalszunk, a legmélyebb álomból a csúcsra pörgünk, majd újra teljes, öntudatlan nyugalomba merülünk.
Elég csak a találóan alváshormonnak is nevezett melatonint kiemelni, mint az egyik fő szabályozót. Termelődése fény hiányában fokozódik, hatására elálmosodunk, és nagyban felelős a pihentető alvásért. Reggel pedig, ahogy szemünk az első fénysugarakat érzékeli, az agy utasítást ad a melatonin csökkentésére, emelkedik a vérnyomás, és megindul az olyan, serkentő hatású hormonok kiválasztása, mint például a kortizol. Beindul a nappali üzemmód, felébredünk és készen állunk a kihívásokra.
A napfény az ébresztőinger
Ezen a ponton pedig a fény kulcsszóval emlékezzünk vissza, hogy az esetek túlnyomó többségében felhős, borús, szürke, azaz „sötét” napokon érezzük álmosítónak az időt, általában ilyenkor tapasztaljuk a fenti tüneteket. Miért? Dr. Vida Zsuzsanna neurológust, a JóAlvás Központ szomnológusát kérdeztük.
Minden fényinger csökkenti a melatonin termelését, de a leghatékonyabb fiziológiás gátja a napfény. Úgy is fogalmazhatunk, a Nap a legjobb ébresztőinger
– mondja a szakember a 24.hu-nak.
A teljes aktivitás eléréséhez szükséges, hogy a csillagunk által kibocsátott fény a szem ideghártyáját érje, ezért még az „álmosító időben” is sokat számít, ha kimozdulunk a lakásból és sétálunk egyet a szabadban. Hagyományos lámpákkal nem pótolható, amennyiben ez szükséges, a napfény hullámhosszát kibocsátó, speciális lámpával lehet imitálni a természetes fényt.
Sokaknak talán elképzelhetetlen, de tény, a home office terjedésével a doktornő praxisában is megnövekedett azok száma, akik napokig ki sem mozdulnak a lakásból, és emiatt depresszióba süllyednek – a fényterápia napjainkban egyre komolyabb gyógymód. Hasonlóan rossz helyzetben vannak a váltott műszakban dolgozók, az éjjel munkát végzők, de ez most messzire vezetne.
Témánkhoz visszatérve néhány napos átmeneti napfényhiány önmagában nem okozhat problémát, és különben sem érezzük magunkat meggyötörtnek minden egyes borús napon. Az időjárás tehát csupán azt a bizonyos utolsó cseppet jelenti a pohárban, vagy felteszi az i-re a pontot, amennyiben egyéb problémáink vannak.
Egyszer-egyszer elszakad a cérna
Közismerten minden ember más és más, ami természetesen biológiai énünkre is éppúgy érvényes: eltérő a genetikánk, felépítésünk, belső folyamataink, de még a bioritmusunk is. Utóbbit az úgynevezett óragének határozzák meg, és egyfajta eleve elrendeltséget hordoznak.
Többek között egyéni adottság kérdése az is, hogy ki mennyire tud regenerálódni egy-egy átalvatlan éjszaka után
– emeli ki Vida Zsuzsanna.
Jön még a stressz, a munka, az éjjel-nappal özönlő információk, a mindennapi kötelezettségek, valamint számos egyéb, az alvást, pihenést, regenerálódást gátló ezernyi külső tényező a frontoktól a Hold alvásbefolyásoló hatásáig. Ebben a káoszban nem csoda, ha időről időre betelik a pohár, és egyénileg különböző napokon, de fáradtan, bal lábbal kelünk ki az ágyból, és ha mindez felhős, borult idővel párosul, máris borítékolható a nyűgös, dekoncentrált napunk. Az ezernyi tényezőből pedig nyilván a szürkeség az egyetlen „kézzel fogható”.
Illetve súlyosbító tényezőként ne feledkezzünk meg az időjárási események szervezetünkre gyakorolt hatásairól sem, hiszen a sokakat megterhelő légköri változások gyakran járnak együtt felhős, borús idővel. Közkeletű elnevezés a frontérzékenység, ami nem egy tudományos fogalom, mert nem feltétlenül az időjárási frontokról van szó, azonban a magyar lakosság jelentős része a definíció szerint meteopata – itt írtunk erről részletesebben.
Végezetül: mit tehetünk ellene? Álmosító időben mindenképp mozduljunk ki, hasznosítsuk a természetes fényt, mozogjunk és próbáljuk magunkat egy-egy kávéval, teával frissíteni. Vida doktornő tanácsa szerint semmiképp nem szabad elkeseredni, rágörcsölni a rossz kedélyállapotra, próbáljunk meg aznap éjjel érdemben pihenni, egy-két nap múlva sokkal jobb lesz. Orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha ez az állapot tartósan, egy hónapon túl is fennáll.
