Abraham Lincolnt igen éles elmével áldotta meg a sors – de az irodája mindig kaotikus volt. A cilindere ebbe a káoszba vitt egy kis rendet, hiszen biztos helynek számított a fontos iratok, különösen azon dokumentumok számára, amelyeknek mindig kéznél kellett lenniük.
A sajátos széfhez még ifjúkorában, kezdő jogászként szokott hozzá Lincoln Illinois-ban, de még később, elnöksége (1861–1865) idején is – amikor már személyi titkár segítette kezelni az ügyeit – tovább folytatta azt a gyakorlatot, hogy iratokat dug a fejfedője bélésébe.
Ikonikus fejfedő
Ám a 16. amerikai elnök kalapja jóval több volt, mint fejtetőn viselt aktatáska: még jobban ráerősített amúgy is impozáns megjelenésére. Hajadonfőtt 193 centiméter magas volt, amellyel ma is az amerikai történelem legnagyobbra nőtt elnökének számít. Ha fejére csapta a kalapját, szinte az összes politikustársa, tanácsadója és tábornoka fölé tornyosult.
A védjegyévé vált kürtőkalap kulcsfontosságú pillanatokban is rajta volt az amerikai polgárháború idején. Amikor az elfoglalt konföderációs főváros, a Virginia állambeli Richmond utcáit járta 1865. április 4-én, egy idős fekete férfi közelítette meg, és mélyen meghajolt előtte. Lincoln ekkor levette a kalapját és viszonozta a gesztust, amivel – legalábbis az Atlantic Monthly riportere szerint – „évszázados formulákat, törvényeket, szokásokat és szertartásokat borított fel.”
A páholyban maradt
Tíz nappal később, 1865. április 14-én este, mikor már ismét Washingtonban tartózkodott, elment a Ford Színház Amerikai kuzinunk című előadására. A darab közben John Wilkes Booth konföderációs szimpatizáns és színész belépett az elnöki páholyba, és hátulról, közvetlen közelről fejbe lőtte az elnököt.
A színházzal szemközt lévő épületbe vitték át Lincolnt, aki másnap reggel belehalt a sérülésbe. A nagy zűrzavarban, a meggyilkolt elnök emlékeként, egyetlen tárgyat hagytak hátra a páholyban: a cilinderét.
