Márai Sándor, a 20. század egyik legnagyobb magyar írója 35 éve, 1989. február 21-én hunyt el. A polgári eszmék hirdetője műveivel évtizedeken keresztül harcolt a szocialista rendszer ellen, végül azonban nem élhette meg annak bukását – derül ki a Rubicon cikkéből.
Harc a nácizmus ellen
Márai 1900-ban született Grosschmid Sándor néven egy előkelő kassai családba. Első verseskötete – amely nagy sikert aratott – már érettségijének évében megjelent, ezután pedig a Budapesti Hírlapnál kapott állást. A tanácsköztársaság bukása után egy ideig Németországban élt, ahol a Frankfurter Zeitungnak írt és Kafka-fordításokat készített, majd 1923-ban öt évre Franciaországba költözött, ahonnan az Újság számára küldte cikkeit.
Márai 1928-ban tért vissza Magyarországra, ekkora az egykori lázadó fiatal, – aki 1919-ben még a kommunisták mellé állt – már a konzervatív, polgári értékek képviselője lett. Bár pályafutását versekkel kezdte, Márai ezután főként prózákat írt. Regényeiben, útleírásaiban és naplóbejegyzéseiben a Horthy-korszak polgárságának életét örökítette meg, miközben ádáz harcot vívott a hitleri nemzetiszocializmussal.
Harc a kommunizmus ellen
Az író a ’30-as és ’40-es években számos nagysikerű művet adott ki, a német megszállás miatt viszont 1944-ben teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. A második világháború után észrevette, hogy a növekvő szovjet befolyás miatt Magyarország újabb diktatórikus rendszer épül ki, ezért családjával együtt elhagyta az országot. Először Svájcba, majd Olaszországba ment, végül pedig New Yorkban telepedett le, de élete végéig reménykedett abban, hogy egyszer visszatérhet hazájába.
Éppen ezért 1956-ban visszatért Európába, és részt vett a Szabad Európa Rádió magyar adásának szerkesztésében. Márai 1979-ben aztán visszatért az Egyesült Államokba: Sand Diegóba költözött, ahol élete hátralévő részében a szocializmus ellen harcolt műveivel. 1987-től súlyos depresszió kezdte kínozni, közben pedig a rákkal is küzdött.
Márai így nem élte meg az új köztársaság október 23-ai kikiáltását, a szocialista rendszer várva várt végét.
