Szent István király apja, Géza nagyfejedelem 1027 éve halt meg. Ő volt az utolsó uralkodó, aki pogány emberként került a magyar törzsszövetség élére, okos külpolitikájával és a kereszténység felvételével pedig megalapozta a későbbi Magyar Királyság létrejöttét – írja a Rubicon.
Nyugati nyitás
Géza feltehetőleg 950. környékén született Taksony fejedelem fiaként, és körülbelül 972-ben szerezte meg a főhatalmat. Ez az időszak sorsfordító volt, ugyanis a magyarok ekkortájt kényszerültek felhagyni a nyugati kalandozásokkal és a Bizánc elleni hadjáratokkal is. Utóbbi ország egyébként a Német-Római Birodalommal együtt folyamatosan erősödött, ami arra sarkallta Gézát, hogy csatlakozzon a keresztény uralkodók családjához, és jó viszonyt alakítson ki Rómával.
Géza hamarosan békét is kötött a németekkel, és fiát II. (Civakodó) Henrik bajor herceg lányával, Gizellával házasította össze. Ezzel egyszerre békítette meg legelszántabb ellenségét, és érte el, hogy hazánk a császári hatalom támogatásával, ám a függetlenség feladása nélkül csatlakozhatott a keresztény Európához.
Egy keresztény ország megalapozása
Azt pontosan nem tudni, hogy Géza mikor vette fel a keresztény vallást, de valószínű, hogy már az 970-es években megkeresztelte őt a Magyarországra érkező Sankt Gallen-i Szent Brúnó. Feltehetőleg már a nagyfejedelem is szembeszállt a törzsfőkkel a nomádállam egyesítése érdekében, és országlásának utolsó éveiben már megkezdődött a veszprémi püspökség szervezése is.
Uralkodásának legfontosabb momentuma élete utolsó döntése volt, amellyel az ősi szokásokkal szembe fordulva fiát, Istvánt jelölte utódjának. A hagyomány szerint ugyanis a család legidősebb férfitagja, Koppány örökölte volna a hatalmat, ő azonban le akarta rombolni a nyugati típusú keresztény állam alapjait, ezért Géza gyermekét választotta.
