Amikor 1917-ben Janovics Jenő megalapította a Corvin Filmgyárat, és Korda Sándort nevezte ki főrendezőnek, majd a cég Európa egyik legmodernebb műtermét is felépítette, úgy tűnhetett, a cég fényes jövő előtt áll. Készültek is itt kiemelkedő alkotások, ám a háború utáni megváltozott helyzetben a filmgyár egyre nehezebb helyzetbe került, a kivándorlások miatt is megfogyatkozó gárda pedig nem tudta felvenni a versenyt a külföldről behozott filmek dömpingjével, és 1926-ban csődbe ment.
A kormányzat azonban fontosnak ítélte az önálló magyar filmgyártás ügyét, ezért már 1925-ben létrehozták a Filmipari Alapot és a Magyar Filmirodát. Utóbbi vásárolta fel 1927-ben a Corvin árverésre bocsátott vagyonát, köztük a zuglói telephelyen található műtermet és más épületeket.
A cél immár a hangosfilmek gyártása volt, és a következő években a cég vezetői be is szerezték az ehhez szükséges berendezéseket, majd 1931-ben a Hunnia bemutatta a Jávor Pál főszereplésével készült első magyar hangosfilmet, A kék bálványt. Ez ugyan a mozikban megbukott, de a még szintén 1931-ben elkészült Hyppolit, a lakáj már zajos sikert hozott, és ezután futószalagon készültek az újabb és újabb sikerfilmek, többek között Bajor Gizi, Fedák Sári, Márkus Emília, Csortos Gyula, Jávor Pál, Kabos Gyula és Páger Antal főszereplésével – 10 évvel később, 1941-ben már a 200. hangosfilmet, a Dankó Pistát is bemutatták.
A Hunnia ugyan állami irányítás alatt állt, a forgatókönyveket előzetesen is átnézték, de a cenzúra inkább csak 1939-től lett szigorúbb. A háborúban súlyos károkat szenvedő filmgyárat aztán 1949-ben államosították, ekkor Mafilm néven működött tovább, majd több átalakítás után 1994-ben újra részvénytársasággá alakult. A kezdetekhez való visszatérés itt sem állt meg, néhány évvel később a cég újra állami tulajdonba került, 2022 óta NFI Stúdió néven a Nemzeti Filmintézethez tartozik.
