Tudomány bbc history

Tényleg olyan remek fegyver volt az angolok íja?

A történelemkönyvekben gyakran megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal szögezik le, hogy a százéves háború egyik jelentős angol győzelmét hozó, 1415-ös azincourt-i csatájában V. Henrik angol király csapatait a nevezetes hosszúíj segítette győzelemre VI. Károly francia király erői ellen, ahogy tette azt korábban Crécynél (1346) és Poitiers-nél (1356) is. Sokan azt is hozzáteszik, hogy

amúgy hatékonyabb volt az angolok ellenfeleinél inkább alkalmazott nyílpuskáknál.

Mindkettő félelmetes fegyver

Az igazság azonban az, hogy mindkettő igen félelmetes, nagy hatótávolságú fegyvernek számított a középkorban. A számszeríjakból kilőtt nyílvesszők nehezebbek voltak, ám a fegyvert is tovább tartott újratölteni. Míg egy lövész percenként két-három nyílvesszőt volt képes kilőni egy számszeríjból, addig a jól képzett íjász hosszúíjával 12 lövést is megereszthetett.

Illusztráció a crécyi csatáról.

Ami az azincourt-i csatát illeti, az kétségtelen, hogy látszólag a hosszúíjaknak volt nagyobb hatása a csata végkimenetelére. A Gesta Henrici Quinti krónikása szerint a francia számszeríjászok „csupán egyetlen elhamarkodott nyílzáport lőttek ki, mellyel keveseket sebeztek meg”, mielőtt „íjainktól rettegve visszabújtak.”

Egyetlen ok kevés

Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hosszúíj jobb fegyver lett volna, hiszen az angol sereg arányaiban jóval több íjásszal rendelkezett (részben azért, mert olcsóbb volt őket kiállítani). Azon máig vitatkoznak a szakemberek, hogy mennyire tudta átütni a hosszíjjal kilőtt nyílvessző a páncéllemezt, az viszont biztos, hogy a sorozatos tüzelés gyorsabban kimeríthette a nyílkészletet.

Semmilyen történelmi esemény nem magyarázható meg egyetlen okkal, a történészek ma sem egységesek annak megítélésében, hogy mi döntötte el a csatát. A hosszúíjak kétségkívül hozzájárulhattak az angol sikerhez, ám legalább ilyen fontos volt a harcmező állapota. A nehéz sár kimerítette az előrenyomuló francia gyalogosokat, két oldalról pedig egyre szűkülő erdő szorította őket az angol állások felé, amely fatális lehetett az össztűz szempontjából.

A Gesta szerint akkora volt a „hátulról érkező embertömeg nyomása, hogy az élők a holtakra zuhantak, s az élőkre zuhanó többit szintén megölték.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik