Az elmúlt húsz évben drasztikusan megemelkedett a gyulladásos bélbetegségekben (IBD) szenvedők száma. Hazánkban mintegy 60 ezer beteget tartanak számon, és a kór egyre fiatalabb korban alakul ki, ami főként az egészségtelen életmódnak – a dohányzásnak, a rostszegény táplálkozásnak és a gyorséttermi ételeknek – köszönhető. A betegek közül minden ötödik gyermek, derül ki a Semmelweis Egyetem közleményéből.
A gyulladásos krónikus bélbetegségeknek (IBD) alapvetően két csoportját különítik el: a páciensek kicsit kevesebb mint fele a bélrendszer krónikus gyulladásával járó Chron-betegségben szenved, többségük pedig fekélyes vastagbélgyulladással, úgynevezett colitis ulcerosával küzd. A mintegy 60 ezer magyar beteg 15–20 százaléka 18 éven aluli, és ritkán ugyan, de előfordulhat a betegség nagyon korai válfaja 6 éven aluli gyermekeknél is — ezt VEO-nak nevezik.
A gyulladásos bélbetegségeket jelenleg a gyógyíthatatlan krónikus betegségek között tarják számon, így az, hogy egyre korábbi életkorban lépnek fel, számos kihívást jelent az orvostudomány és az egyén számára is. Ha például valakinél 15 éves korában alakul ki a betegség, akkor elképzelhető, hogy akár további 65–75 évig is ezzel együtt kell élnie, vagyis sokkal hosszabb idő van a gyógyszeresen már nem kezelhető szövődmények kialakulására.
Amíg korábban azt látták, hogy 50–60 éves kor között volt egy enyhébb lefolyással járó esetszám-emelkedés, egy úgynevezett időskori csúcs, addig most egyre gyakoribb, hogy erőteljesebben jelentkezik a kór. A fekélyes vastagbélgyulladás esetén a legegyértelműbb jelzőtünet a véres széklet. Ugyanakkor a Chron-betegek esetében rövidebb hasmenéses epizódokkal jelentkezik a betegség, amely kevésbé rémisztő tünet, így ők nem keresik fel rögtön az orvost, ezért gyakran késik a diagnózis.
Amennyiben valakinek a hasmenése ok nélkül vissza-visszatér, de fogyás, fáradékonyág, kialvatlanság, teljesítőképesség-csökkenés is társul hozzá, akkor mindenképp érdemes elmenni a háziorvoshoz, ahol többek között labor- és székletvizsgálattal ki tudják szűrni, hogy a múló állapot vagy komolyabb betegség állhat-e a háttérben. Az IBD ugyan tünetmentessé tehető, de a tünetmentesség kétélű fegyver, mivel ez esetben nem elég, ha a betegségnek nincs tünete, a tünetmentesen zajló gyulladást kell meggyógyítani, hogy ne alakuljanak ki további szövődmények.
A terápia az IBD esetében gyógyszeres, gyakran szteroidos kezeléssel kezdődik, ez utóbbi azonban nem jelenthet tartós megoldást. Hosszú távon tovább kell lépni az immunszupresszáns gyógyszerekre, amelyek az immunrendszernek éppen azt a részét gyengítik, ami a szervezet ellen dolgozik. A szakember szerint ettől nem kell tartani, az érintettek nem lesznek más betegségekre sokkal esendőbbek, ám huzamos jóllétük érdekében ezek alkalmazása szükségessé válhat.
Ha a gyógyszerek sem használnak, akkor műtéti eljárás válhat szükségessé, ilyenkor előfordulhat, hogy a bélszakaszból eltávolítanak egy részt, ugyanakkor a modern sebészeti eljárásokkal lehetőség van olyan kíméletesebb beavatkozásokra is, amikor egyáltalán nem vesznek ki bélszakaszt, hanem úgynevezett bélplasztikát alkalmaznak.
Akinek a családjában, közvetlen rokonai között előfordult a betegség, számukra még fontosabb, hogy prevencióként rostokban és vitaminokban gazdag, egészséges ételeket fogyasszanak. Az IBD-s betegek gyógyításakor az orvosi csapatnak tagja dietetikus is a gasztroenterológus és sebész mellett, így a táplálásterápia kiemelt hangsúlyt kap.
