Korábban nem látott részleteket tárt fel a James Webb űrtávcső (JWST) a Tejútrendszer közepénél – írja a Uniserse Today. Az űrteleszkóp infravörös képességei messze felülmúlják a korábbi űreszközök adottságait, ezért a gáz- és portömegeken átlátva példátlan módon tudja vizsgálni galaxisunk belsejét.
A Tejútrendszer közepének egyik izgalmas része a Sagittarius C nevű csillagképző régió, amely a magban lévő szupermasszív fekete lyuktól mintegy 300 fényévre fekszik. A becslések alapján 500 ezer csillag formálódik a Sagittarius C-ben, amelyet folyamatosan bombáz a sűrűn elhelyezkedő csillagok sugárzása. Kérdés, hogy miként alakulhatnak ki új objektumok ilyen intenzív környezetben.
Erről a régióról még soha nem készültek olyan felbontású és érzékenységű infravörös képek, mint amilyeneket a Webb segítségével kapunk, így most először figyelhetünk meg sok jellegzetességet erre
– mondta Samuel Crowe, a Charlottesville-i Virginia Egyetem végzős hallgatója és a csapat tagja. „A Webb hihetetlenül sok részletet tár fel, ami lehetővé teszi számunkra, hogy olyan módon tanulmányozzuk a csillagkeletkezést ilyen környezetben, ahogy korábban nem volt lehetséges” – tette hozzá.
A képen látható terület körülbelül 50 fényév széles, és megközelítőleg 25 ezer fényévre van a Földtől. Crowe és kollégái szerint a galaktikus központ elég közel van ahhoz, hogy a JWST egyes csillagokat is tanulmányozhasson. Ez lehetővé teszi, hogy a Tejútrendszer más régióihoz képest példátlan információkat gyűjtsenek arról, miként alakulhatnak ki a régióban objektumok. A kutatók többek között arra kíváncsiak, hogy vajon a galaxis közepén inkább nagyobb tömegű égitestek születnek-e, szemben a spirálkarok széleivel.
A halmaz szívében egy hatalmas, korábban ismeretlen protocsillagra bukkantak. Az objektum több mint 30 naptömegű, és a felhő, amely befogadja, olyan sűrű, hogy a mögötte lévő csillagok fénye nem éri el az űrtávcsövet. A felvételen úgy tűnik, mintha az érintett részen alig lennének csillagok, holott ez a kép egyik legzsúfoltabb területe.
A régió egy másik jellegzetessége az ionizált hidrogénben található tűszerű struktúrák, amelyek kaotikusan, sok irányba állnak. Crowe szerint a JWST felvétele lenyűgöző, és igen értékes a tudomány számára. „A nagy tömegű csillagok olyan gyárak, amelyek nehéz elemeket termelnek a magjukban, így ezek jobb megértése olyan, mintha megismernénk az univerzum nagy részének eredettörténetét” – emelte ki.
