A sötétség és a fény a városok történetének szerves része. Kihasználásuk az elnyomott csoportok számára jó lehetőség volt, hogy társaséletüket elrejtsék az ellenséges tekintetek elől, és kriminalizált tetteiket ne lássa senki. Persze azok mellett, akik a saját előnyükre próbálták kihasználni a homályt, akadtak bőven olyanok, akiknél esélyes volt, hogy áldozattá válnak. Az utcai közvilágítás kulcsszerepet játszott a városi népesség ellenőrzésében, az európai nagyvárosokban az állandó közvilágítás viszonylag modern jelenségnek számít.
akik minden járókelőre meresztették a szemüket, az éjszakai utazókat ugyanakkor arra ösztönözték, hogy mindig legyen náluk gyertya, mécses vagy később olajlámpa. Igaz az az állítás is, hogy Londonban és más nagyvárosokban fel lehetett bérelni embereket vagyontárgyak, ingatlanok figyelésére, de akár arra is, hogy a sötét utcákon, sikátorokon kísérgessék megbízóikat. E megoldások nem csupán a törvénytisztelő polgárok útját könnyítették meg, de az éjjeliőrök munkáját is, akik így jobban ki tudták venni, mi zajlik a sötétben.
A XIX. század elejétől fokozatosan bevezették a gázlámpákat az európai városokban, így egyre kevésbé volt szükség a sötétség elleni egyéni védekezésre, lámpával, gyertyával vagy fáklyával való mászkálásra. A gázlámpa azonban messze nem adott annyi fényt, mint a 19. század második felétől egyre nagyobb teret hódító villanyvilágítás, így a modernizálódó metropoliszok tele voltak sötét sarkokkal – vagyis a homályba burkolódzó utcákon még mindig létszükséglet volt, hogy a járókelők saját maguknak világítsanak.
