I. Lajos Fülöp, az utolsó francia király 250 éve, 1773. október 6-án született. Uralkodása kezdetén személyét rokonszenv övezte, később azonban többször is megpróbálták meggyilkolni – írja az MTI.
Útja a trónig
Bourbon Fülöp orléans-i herceg, a későbbi I. Lajos Fülöp király, XVI. Lajos király unokaöccsének legidősebb fia volt. Kiskorától apja szeretője, Genlis grófné nevelte liberális elvek szerint, apja az 1789-ben kitört forradalom alatt a harmadik rendhez csatlakozott, és a király kivégzésére szavazott.
Lajos Fülöp a forradalom kezdete után belépett a jakobinus klubba, de XVI. Lajos 1793. januári kivégzése után veszélyben érezte életét és áprilisban átlovagolt az osztrákokhoz, hazájába csak 21 év után tért vissza.
Emigráns évei alatt távol tartotta magát a politikától, álnéven beutazta Európát, közben előkelő magániskolákban tanított. Csak 1817-ben, a napóleoni császárság bukása után tért végleg vissza, amikor a trónt unokatestvére, XVIII. Lajos foglalta el. Lajos Fülöp ekkor palotáját és orléans-i hercegi címét visszakapta ugyan, de a királyi felség megszólítást csak Lajos 1824-től uralkodó öccse, X. Károly adta meg neki.
Az abszolutizmushoz visszatérni akaró, a parlamentet 1830 júliusában feloszlató X. Károly uralmának forradalom vetett véget. A lemondásra kényszerült uralkodó tízéves unokáját, Henriket jelölte ki utódául, de a parlament augusztus 1-jén inkább a tömegek körében népszerű és liberálisnak tartott Lajos Fülöpöt kiáltotta ki királynak. A trónt augusztus 9-én foglalta el, ezzel a Bourbon-ház fiatalabb, Orléans-i ága került hatalomra, Franciaország pedig liberális alkotmányos monarchia lett.
Uralkodása
Személyét kezdetben rokonszenv övezte, mert kerülte a pompát, visszaállította az alkotmányos jogokat, élvezte a gazdag burzsoázia támogatását, ezért nevezték el „Polgárkirálynak”. Uralkodása alatt felavatták a Diadalívet, a versailles-i kastélyt a francia történelem múzeumává alakította át, amely a katonai hódításoknak állított emléket. Külpolitikai téren békére törekedett, 1844-ben baráti és szövetségi szerződést kötött Nagy-Britanniával és ő kezdte meg Franciaország a gyarmati terjeszkedést Nyugat-Afrikában.
Belpolitikai téren nem sikerült a megbékélést elérnie, a száműzött Bourbonokat támogató legitimista, bonapartista és köztársaságpárti törekvésekkel egyaránt szembe kellett néznie.
Bukása és halála
A király és egyre konzervatívabb kormánya az ipari forradalom tőkés vállalkozásait támogatta, míg a munkások életkörülményei gyorsan romlottak, az 1834-ben kitört munkáslázadásokat leverték. 1846-ban az ország gazdasági válságba került, a rendkívül népszerűtlenné vált király pedig elzárkózott a reformoktól. A liberális és republikánus erők 1847-ben kampányt indítottak ezek kikényszerítésére és – mivel a politikai gyűlések be voltak tiltva – úgynevezett banketteket szerveztek.
Az 1848. február 22-ére tervezett bankettet a király betiltotta, még aznap felháborodott tömeg özönlötte el Párizs utcáit, kitört a forradalom. Másnap utcai harcok robbantak ki, és a sarokba szorult Lajos Fülöp február 24-én kilencéves unokája, Fülöp herceg javára lemondott és feleségével álruhában Mr. és Mrs. Smith álnéven Angliába menekültek. A parlament a forradalmi tömeg nyomására azonban eltörölte a monarchiát és kikiáltotta a Második Köztársaságot.
Hamvait 1876-ban szállították haza és az Orléans-i ház Dreux-ben található sírboltjában temették el.
