Zrínyi Ilona mint Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin lánya kitűnő neveltetést kapott: legalább négy nyelven beszélt, fennmaradt levelei gyakorlott íráskészségről és stílusérzékről tanúskodnak. Születési évéről nem tudunk biztosat, csupán néhány utalásból tehetjük 1643-ra. Ezt az évszámot elfogadva – a kor szokásaitól eltérően – viszonylag későn, 23 évesen ment férjhez I. Rákóczi Ferenchez. Első fiuk, György még csecsemőként elhunyt, lányuk, Julianna Borbála 1672-ben, Ferenc pedig 1676. március 27-én látta meg a napvilágot. Az édesapa még annak az évnek a nyarán meghalt, utolsó levelében árváit Lipót király oltalmába ajánlotta – írja a Múlt-kor.hu.
Zrínyi Ilona azonban elérte, hogy gyermekeit ne szakítsák el tőle, továbbra is ő nevelhesse, taníttassa őket. Természetes gyámjukként a gyermekek által örökölt birtokokat is ő vezette, továbbá részt vett a még csecsemő fia helyett Sáros vármegye közgyűlésén is. Gyermekeivel a család egyik központi birtokára, Munkácsra költözött, ahol azonban nagyon hamar megromlott a viszonya anyósával, Báthory Zsófia, az erős akaratú nagyasszony ugyanis kezébe szerette volna venni gyerekek nevelését.
A viszály odáig fajult, hogy a fiatal özvegy a családi béke érdekében gyermekeivel és udvarával elköltözni kényszerült Munkácsról a borsi kastélyba, majd a karácsonyt és az újesztendőt a reprezentatívabb sárospataki kastélyukban töltötték.
A gyerekekkel való törődése több forrásrészlet révén is körvonalazható. Egyrészt az általa kiadott adománylevelek sorából kitűnik, hogy 1678-ban gondoskodott a kisfiú dajkájáról, nemes Győri Jánosné Diechardt Katalin asszonyról, akinek hálája jeléül egy pataki házat adományozott, amiért másfél évig „szerelmes kis fiacskám Rákóczi Ferencz mellett tökéletes hívséggel és serénséggel dajkálkodott”. Érdekes adalékkal szolgál a II. Rákóczi Ferenc által írt Vallomások című mű is, amelyből a gondos anya képe tárul elénk. Egy alkalommal éppen munkácsi várukban tartózkodtak – ahová a két özvegy kibékülését követően, 1678 júniusában költöztek vissza –, amikor egy este kígyó kúszott be szobájukba. Ilona lányával és fiával aludt, akikre komornájuk vigyázott.
A szolgálólány a kígyótól megijedve, sikoltásával felébresztette a nemesasszonyt, aki lányát felkapva kirohant a szobából. A kis Ferenc egyedül maradt, amíg megmentői megérkeztek. Ebben a rövid történetben emlékezett meg arról, hogy Zrínyi Ilona az ekkor négyéves fiát még szoptatta, maga is gyermekeivel aludt, ő öltöztette, betegség esetén ápolta őket.
