A halál a földi létezés természetes része, azonban a tudomány a mai napig viszonylag keveset tud átadni azokból a folyamatokból, amelyek az utolsó pillanatainkban történnek a testünkben. Egy friss kutatás azonban azt állítja, hogy a tudatunk jóval a szív leállása után is zakatolhat, érzékelheti a környezetet és újraélhet bizonyos emlékeket – írja a Science Alert.
A New York-i Egyetem Grossman School of Medicine kutatói számos egészségügyi egységben beszéltek sürgősségi újraélesztésen átesett betegekkel. A szórás nagy volt a sürgősségi beavatkozások során: 567 beteg közül csak 213 nyerte vissza a pulzusát, 53-an hagyhatták el a kórházat, és mindössze 28-an tudtak mesélni a nyomon követési interjúk során. Az elektroenkefalogram (EEG) aktivitás és az agyi oxigénszint eredmények által azonban a kutatók bepillantást nyerhettek tucatnyi haldokló ember agyának halványuló fényébe.
Mindenkinek lesz halálközeli élménye?
A számok önmagukban is megmutatják, hogy a szívmegállás milyen kegyetlen hatásokat gyakorol a szervezetre. Amint a szív elfelejti, hogyan tartsa egyenletes ritmusát, a vérnyomás lezuhan, és több anyag, mint például a szén-dioxid, mérgező szintre emelkednek, miközben az értékes oxigént visszatartják az energiaéhes szövetektől. Ennek eredményeképpen a sejtek sorra felmondják a szolgálatot, és az elsők között vannak az agyi áramkörök is.
Hogy ez pontosan mit jelent az agyi funkciókra nézve, soha nem volt teljesen világos. A patkányokon végzett laboratóriumi vizsgálatok és a haldokló betegeken végzett helyszíni adatok alapján azonban egyértelmű, hogy az agynak meglepően hosszú időbe telhet, mire a keringés megszűnése után elcsendesedik. A tanulmány vezetője, Sam Parnia tüdőgyógyász szerint pedig a visszaemlékezések és agyhullám-változások, az úgynevezett halálközeli élmények univerzális, közös elemeinek jelei lehetnek.
