Jóval azelőtt elkezdtünk síelni, hogy feltaláltuk volna a kereket. Elődeink – minden bizonnyal állati bőrből készített szíjakat fadarabokra erősítve – már több mint 20 ezer éve is siklottak sítalpon. A legelső síbotok egyben a vadászatra használt lándzsaként is szolgáltak egyes népeknél. Az 1700-as évekig egyébként általában csak egyetlen bottal hajtották meg magukat a síelők.
A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a finnugor nyelvű számik, a mai skandináv és orosz területek szétszórtan élő, őslakos nomádjai már több mint 8 ezer éve síeltek, ezért a szakemberek egy része szerint ők találták fel a sítalpakat. Ugyanakkor oroszországi és közép-ázsiai barlangrajzok, archeológiai leletek arra utalnak, hogy más népek még ennél is korábban ismerték a síelést.
Skandináviában a helyváltoztatás ezen módja az évezredek során sosem ment ki a divatból, s az utóbbi századokban versenysporttá nőtte ki magát. A rekreációs célú síelés és különösen az alpesi lejtőkön való lesiklás csak a XIX. század közepe és a XX. század eleje között vált népszerűvé.
