Szerencsére a Kárpát-medence térsége tektonikailag a Föld egyik legnyugodtabb részei közé tartozik, hazánk területén igen ritkák a komoly károkat okozó földrengések. Időnként azért persze előfordulnak nagyobb földmozgások, ezek közül is – a becslések szerint – a legnagyobb Komárom térségében történt, méghozzá 260 éve, 1763. június 28-án, hajnali 5 és 6 óra között.
Bőg, ordít, ropog: azt vélnéd, hogy ezernyi nagy ágyu / Mennydörög… / Megrendűl egyszerre; törik, szakad, omlik azonnal / Sok gyönyörű váras, falu messze vidékre: Komárom, / Melyet elért főképp az erő, szép várasa pusztúl: / Rázkódik fel-alá; jobbra-balra; potyog le falakról / A vakolás
– írta Baróti Szabó Dávid költő, aki néhány évvel az események után írta meg A komáromi főldindúlás című elbeszélő költeményét. „Ahogy a föld rengett, / a magas tornyok is mind a földre estek, / s mennyi kincses templom, dicsőséges falak / lettek semmivé ott egy pillanat alatt!” – fogalmaz egy másik költeményben egy helyi tanító, Štefan Korbely.
A károk valóban jelentősek voltak: Komárom épületeinek harmada – köztük szinte az összes templom vagy magasabb kőház – teljesen elpusztult, de sértetlenül csupán a házak egytizede vészelte át a rengéseket (a következő napokban több tucat kisebb utórengés is történt). A tudósok utólag a Richter-skála szerint 6,3-as erősségűre becsülték a földrengést, ez pedig rekord hazánkban, ahol 4-5 erősségű rengések is csak átlagosan 2-3 évtizedenként következnek be.
Az epicentrum egyébként valahol Komárom és Győr között lehetett, és károk is számos településen keletkeztek, Ácson, Bábolnán és Győrben is rongálódtak meg házak, de ekkor pecsételődött meg a máig is csak romként megcsodálható zsámbéki templom sorsa is. Komáromban 63-an haltak meg a pusztításban, sokan pedig megsebesültek, ennek ellenére összességében azt mondhatjuk, a földrengés az erősségéhez képest kevés áldozatot követelt. A hagyományos, vályogból és rugalmas vesszőkből épült parasztkunyhók ugyanis jól bírták a viszontagságokat, a legveszélyeztetettebb emeletes, kőből épült lakóházakból pedig ekkoriban kevés volt a környéken.
A károk pontos mértékét azért ismerhetjük, mert Mária Terézia utasítására részletes felmérés készült róluk, a királyi biztosok összeírásai, jelentései egyébként páratlan forrásai lettek a későbbi kutatóknak, hiszen az épületek mellett a népesség társadalmi-vagyoni helyzetét is megörökítették. Komárom balszerencséje ezzel nem ért véget, ugyanis a következő évtizedekben több – minden bizonnyal az első rengéssel összefüggő – földrengés sújtotta a várost.
