Amerikában és Európában is a legnépszerűbb fajtának számítanak az olyan, úgynevezett rövid fejű vagy rövid orrú kutyák, mint az angol és a francia bulldogok, illetve a hasonló fizimiskájú mopszok meg boston terrierek is rendkívül népszerűek. Érthető, hiszen kedves, energikus, nagyon is szerethető állatokról van szó egészen egyedi ábrázattal. A „benyomott” orr, a kiguvadó szemek, a denevérfülek láttán nehéz azt mondani, hogy nem cuki az összes.
Négy év a bulldog élete
Ám mindezeknek ára van. Az állatok többsége születésétől fogva nagyon komoly egészségügyi problémákkal küzd, sőt, minél népszerűbbek ezek a fajták, annál inkább „futószalagon” hozzák őket létre, és ezáltal az állapotuk egyre romlik. Ellentmond a józan észnek, hogy olyan fajták a népszerűek, amelyek betegek – ezt nevezik bulldog-paradoxonnak, a „lapított” arcberendezés ugyanis egészen megdöbbentő problémákhoz vezet. Itt írtunk erről részletesen, most csak néhány adat:
- komoly légzési nehézségek;
- alvászavarok;
- az oxigénhiány miatt nehezen mozognak, gyakori az elhízás, és könnyen kapnak hőgutát;
- mély bőrredőikben kórokozók telepedhetnek meg, gyulladás alakul ki a bejutó szennyeződések hatására;
- nagyon gyakori a szemszárazság, a szaruhártyafekély, a szemsérülések, sőt, egy-egy komolyabb trauma során akár kieshet a szemgolyójuk;
- a fogaik gyakran nem férnek el a szájukban;
- több mint 80 százalékuk csak császármetszéssel tudja a kölykeit világra hozni, a természetes ellésbe belepusztulnának;
- drasztikusan lecsökkent a születéskor várható élettartamuk: a francia bulldognál 4–5, az angolnál 7–7,5, a mopszoknál 7–8 év.
Sok ilyen kutya számára az élet rengeteg szenvedéssel jár együtt, amelyre egyre több országban felvilágosító kampány hívja fel a figyelmet, illetve egyesek még drasztikusabb megoldáshoz folyamodtak. Norvégiában például tavaly megtiltották az angol bulldog és a Cavalier King Charles spániel tenyésztését, és hasonló lépésre készül Nagy-Britannia a francia bulldog, valamint a mopsz esetében.
ELTE Etológia Tanszékének kutatói arra voltak kíváncsiak, hogyha ilyen sok a probléma ezekkel az állatokkal, vajon mi okozza a növekvő népszerűségüket? A Bognár Zsófia doktorandusz vezette kutatás eredményei az Applied Animal Behaviour Science című folyóiratban jelentek meg a napokban, mi pedig a tanulmány társszerzőjét, Dr. Kubinyi Enikőt, a tanszék tudományos főmunkatársát, az MTA-ELTE Lendület Társállat Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.
Kifejezetten empatikus, mégsem zavarja
Az etológusok korábban megfigyelték, hogy a rövid orrú kutyák hajlamosabbak szemkontaktust felvenni az emberrel, ami még hangsúlyosabb lehet a kidülledt szemeikkel. Rajongóik szívét talán ez ejti rabul, illetve, aki ilyen kutyát választ, esetleg nincs tisztában az egészségügyi kockázatokkal.
A vizsgálatba bevont 1156 személynek fotópárokat mutattak a kamerába néző és tekintetüket elfordító kutyákról, emellett felmérték a válaszadók személyiségét, illetve, hogy kedvelik-e a rövid orrú kutyákat. Kiderült, hogy a szemkontaktus feltehetően nem játszik szerepet e fajták népszerűségében, ám, ami még meglepőbb:
A rövid orrú kutyákat kedvelők voltak a leginkább tisztában az egészségügyi problémákkal, ráadásul az ilyen kutyákat nem kedvelőkhöz képest magasabb érzelmi intelligenciát mutattak
– mondja a 24.hu-nak Kubinyi Enikő.
Magyarán arról van szó, hogy az ilyen fajták rajongói tudnak a betegségekről – túlnyomó többségük legalább négyet fel is tudott sorolni –, nagyon is hajlamosak átérezni mások szenvedéseit, mégis ilyen ebet választanak, választanának.
Az ülve alvás nem cukiság
Kimutatták továbbá, hogy a rövid orrúakhoz vonzódók fiatalabbak, képzettségük alacsonyabb, több közöttük a nő, gyakrabban van gyerekük, és jellemzően nincsenek kutyás szakmai tapasztalataik. És ez utóbbi rejtheti a megoldást a magas fokú empátia és a fuldokló, bőr- és szembetegségekkel küzdő, sokszor a futkosás örömétől is megfosztott kutyák iránti rajongás közt feszülő ellentétre.
Tisztában vannak az állat problémáival, de nem értik, hogy ezek szenvedést, fájdalmakat okoznak neki. A tüneteket elfogadják a fajta jellegzetességének
– fogalmaz az etológus. Hozzáteszi: sokszor még állatorvosoktól is hallani, hogy ez és ez az állapot a fajtával jár, mintha normális helyzet lenne. Pedig óriási különbség van egy kutya „normális egészségi állapota”, és az egyes fajtákra jellemző tipikus betegségek között.
A közösségi médiában fel-feltűnnek például fotók, videók ülő helyzetben alvó, horkoló bulldogokról. Nagy köröket futnak ezek a posztok tele pozitív reakciókkal, hogy milyen cuki, az enyém is ezt csinálja, adjatok neki egy ágyat stb.
Bármelyik random videó hátterét természetesen nem ismerjük, de a bulldogokra jellemző, hogy ülve próbálnak pihenni, aludni, mert fekve nem tudnak. Sokuk olyan durva légcsőszűkülettel küzd, ami a pihenést is lehetetlenné teszi számukra – gondoljunk bele, ha egész életünket a náthától bedugult orral kellene leélnünk.
Rajtunk, gazdikon múlik
Az etológusok összegzése szerint az a legvalószínűbb, hogy hiába az empátia, a legtöbb ember tájékozatlan a kutyák kommunikációs jelzéseiben.
A tanulmányról szóló összefoglalóban Bognár Zsófia hangsúlyozza: „az egészségi problémákat nem szabad normális vagy elfogadható jellemzőnek tekinteni, mert ezek gyakran fájdalmat okoznak a kutyáknak. A kutyatartóknak azt is tudatosítaniuk kell, hogy a választásukkal jelentős szerepet játszanak a kutyafajták egészségének alakításában.”
