Manapság San Francisco a világ egyik legdivatosabb városa, ahol a Szilícium-völgy közelsége és az egyedi hangulat példátlan fejlődést (és ingatlanárakat) hozott az elmúlt évtizedekben. A városnak azonban volt már egy korábbi aranykora is – a szó szoros értelmében, hiszen az álmos kis településből az 1848-ban kitört kaliforniai aranyláz idején lett nagyváros.
Feltöltötték a roncsok és a hordalék
A hírek tízezer számra csábították az ország – és a világ – más tájairól ide az embereket, akiknek egy része a tengeri utat választotta a remélt gazdagság eléréséhez, és hajlandó volt bármilyen, a víz felszínén többé-kevésbé fennmaradó lélekvesztővel is útnak indulni. Ráadásul a szerencsevadászokat szállító hajók San Franciscóba érve nem nagyon találtak se embert, se árut, amit a másik irányba lehetett volna szállítani, sokszor pedig a legénység és a kapitány fejét is elcsavarta az arany csábítása.
Így történhetett, hogy a város keleti részén található, mára eltűnt sekély öbölben elhagyott hajók tucatjai halmozódtak fel. Hiába volt soknak tulajdonosa, aki őrzőt is felbérelt hozzájuk, az évek során a hajók lassan az enyészeté lettek. Egy részüknek találtak valamilyen új funkciót, raktárként, bárként, sőt szállodaként is működtek egy darabig, de előbb vagy utóbb az összes megsemmisült, az öblöt pedig feltöltötte a hordalék, a roncsok beépültek a város új részének alapjaiba.
Törvényi kiskapu
Egy törvényi kiskapu is segítette a folyamatot. Az aranyláz idején hirtelen óriási értékké lettek a városközponthoz közeli telkek, és egy szabályozás szerint, ha elsüllyedt egy hajó, a roncs által elfoglalt földdarab a jármű tulajdonosát illette. Ezt természetesen ki is használták az élelmesek, külön szolgáltatás épült ki arra, hogy a kiválasztott, félig elkorhadt roncsot a megfelelő helyre vontassák, majd ott elsüllyesszék, esetleg partra futtassák.
Ezután már csak fel kellett tölteni a megszerzett helyet, és valaki máris gazdagabb lett egy értékes telekkel. Mindez természetesen nem ment – időnként akár tűzharcba is átcsapó – nézeteltérések nélkül, ám a természet és az emberi lelemény végül elvégezte a munkát: az egykori öböl helyén ma virágzó városrész áll. Igaz, nem éppen stabilan, mivel a sietve, inkább lelkesen, mintsem szakértő módon elvégzett feltöltések miatt komoly gondot jelent a házak süllyedése és megdőlése.
A XX. század második felében az új építkezések során már a régészek is felfigyeltek a maradványokra, mára pedig egy egész lelkes csapat dolgozik azon, hogy minél több roncs helyét beazonosítsák, erről pedig egy rendszeresen frissülő térkép is áll a múlt iránt érdeklődő helyiek és turisták rendelkezésére.
