Pozsonyba, ahol a magyar országgyűlés ülésezett, és Pestre, ahol az értelmiség és a polgárság vitatkozott a jövőről, 1848 márciusának első napjaiban érkezett meg a párizsi forradalom híre. Ennek hatására mindkét városban felgyorsultak az események. Az országgyűlés sietősre fogta a polgári átalakulást kiteljesítő törvényjavaslatok tárgyalását, és „független, nemzeti kormány” kinevezését kérte az uralkodótól. A pesti radikálisok ezt kevesellték, tervezgetéseikből született meg március 11-re a híres 12 pont, amelyet Jókai Mór véglegesített 14-én, és amelyet az országgyűléshez akartak eljuttatni. Március 14-én azonban megérkezett a bécsi felkelés híre, amely új fordulatot adott az eseményeknek. A pesti ifjak a cenzúrára fittyet hányva március 15-én kinyomtatták a 12 pontot és Petőfi ekkor írt versét, a Nemzeti dalt. Ezzel Pesten is elkezdődött a forradalom.
Áprilisi törvények
A pesti események a pozsonyi követeket még nagyobb gyorsaságra, az uralkodót pedig engedékenységre ösztönözték. Ezzel magyarázható, hogy a teljhatalommal felruházott nádor, István főherceg március 17-én felkérte kormányalakításra Batthyány Lajos grófot, az országgyűlés pedig néhány nap alatt törvényjavaslatokba foglalta mindazt, amitől korábban éveken át ódzkodott. A kijelölt miniszterelnök javaslatait elfogadva, az uralkodó április 7-én nevezte ki a kormányt,
Az áprilisi törvények társadalmi téren legnagyobb horderejű intézkedése a kötelező örökváltság elfogadása és az állami kárpótlás elvének a kimondása volt. Az úrbéres jobbágyok tulajdonba kapták az általuk addig használt telkeket, amelyek az ország megművelt földterületének mintegy harmadát tették ki. A másik kétharmad, az úgynevezett majorsági földek viszont továbbra is régi uraik kezén maradtak. Vagyis a parasztság mintegy 60 százalékát kitevő zsellérek így csak esetlegesen és minimális mértékben jutottak földhöz.
Robotkötelezettséggel azonban a továbbiakban ők sem tartoztak, és személyileg is szabaddá váltak, a földesúri szolgáltatások mellett megszűnt a papi tized, amelyről a papság képviselői önként mondtak le, kárpótlás nélkül. Nagy jelentőséggel bírt az ősiség eltörlése, és ezzel a nemesi birtokok szabad adásvételi lehetőségének a biztosítása. Mindezt megkoronázta a közteherviselés kimondása, amelynek következtében a nemesek és a papok is beléptek az adózó állampolgárok sorába.
Felelős magyar kormány
Megvalósult Magyarország és Erdély uniója, amelyet a pozsonyi országgyűlés döntésének megfelelően utóbb az erdélyi is megerősített. Magyarországhoz került az úgynevezett Határőrvidék is, amelyet még a törökök elleni hatékony védekezés céljából alakítottak ki. Ezáltal hosszú évszázadok megosztottsága után helyreállt a Magyar Királyság egysége. A bécsi Kancellária, a budai Helytartótanács és Kamara helyébe, melyek kizárólag az uralkodótól függtek, a magyar kormány lépett, amely nemcsak az uralkodónak, hanem az országgyűlésnek is felelősséggel tartozott. Az addigi három év helyett a jövőben minden évben kellett országgyűlést tartani.
Választójogot kaptak mindazok, akik addig is rendelkeztek vele, továbbá azok a 20 éven felüli férfiak, akik az anyagi függetlenséget biztosító ingatlannal vagy jövedelemmel rendelkeztek. Ők az összlakosság 7–9 százalékát, vagyis a felnőtt férfilakosság harmadát-negyedét tették ki. Azt a nem mellékes kérdést, hogy az ország függetlensége hogyan viszonyul a „korona egységéhez”, nem tisztázták egyértelműen,
Az áprilisi törvények másik nagy hiányosságának az ország soknemzetiségű jellegével való szembenézés és a nemzetiségek nyelvi és egyéb követeléseinek elmaradt kielégítése tekinthető.
A közös ügyek tisztázatlansága és a nemzetiségi kérdés negligálása ellenére az áprilisi törvények sok évszázados történelmi korszakot zártak el, és megalapozták azt, amelyben ma is élünk. Olyan horderejű gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális változások, mint amilyenek ezekből a jogi döntésekből következtek, az államalapítás, a feudális földbirtoklás elterjedése és a kereszténység felvétele óta nem történtek Magyarországon. A rendiséget felváltó polgári-parlamentáris társadalmi és politikai rend ismét Európa élenjáró országaihoz, Hollandiához, Angliához és Franciaországhoz, valamint a velük azonos berendezkedésű Egyesült Államokhoz közelítette Magyarországot.
Mint a forradalom radikálisai lapjukban írták: „Európában lakunk. Nem akarunk a politikai institutiók felállításában a világ előtt separatum votummal lépni fel. Mi, az európai nemzetek családjai közül egyik, a többiekhez hasonlók akarunk lenni.”
