Hunyadi Mátyást már 1458 januárjában királlyá választották, ám a Szent Korona ekkor Habsburg III. Frigyes császárnál volt, enélkül pedig Mátyás hatalma vitatható volt. Frigyes nyújtott menedéket az özvegy királynénak, Luxemburgi Erzsébetnek és finak, a későbbi V. Lászlónak az Albert király halálát követő időkben, a koronát a királyné udvarhölgye vánkosba rejtve csempészte ki az országból. A fiatalon elhunyt László trónjára Frigyes a király rokonaként nyújtotta be igényét, esélyeit pedig a Szent Korona jelentősen növelte – írja a Rubicon.hu.
A Jagelló és Habsburg aspiránsok ellenében azonban a rendek Mátyást választották, akinek seregei 1458-ban a Németújváron megkoronázott III. Frigyes támogatóit kétszer is megverték. A császár 1461-ben újabb kísérletet tett a magyar trón megszerzésére, ám Podjebrád György, Mátyás apósa, a cseh rendek által kiállított sereggel Bécsig vonult, Frigyes tárgyalásra kényszerült. Erre 1463-ban Bécsújhelyen került sor, ahol Mátyás kedvező pozíciója ellenére nagy árat fizetett a koronáért:
Így aztán 1464. március 29-én az esztergomi érsek Székesfehérváron már a Szent Koronával koronázta Mátyást, ezzel a szokásjog szerint is legitimmé téve uralmát. Mivel a király az egyezmény idején legfeljebb 23 esztendős volt, erre kevés esély mutatkozott, ráadásul felesége, Podjebrád Katalin várandós volt. Az anya és újszülött fia azonban nem sokkal a koronázás előtt gyermekágyi lázban elhunytak, Hunyadi második felesége, Aragóniai Beatrix pedig valószínűleg meddő volt.
Így Mátyásnak 1490-ben bekövetkező haláláig csak egy házasságon kívüli fia született, Corvin János, ám az ő öröklését nem tudta biztosítani. A császári dinasztia végül az 1515-ös Habsburg-Jagelló házassági szerződés révén, 1527-ben tudta megszerezni a magyar trónt.
