William Buckland a történelem egyik legkülöncebb tudósa volt, akinek történetét az IFLScience elevenítette fel. A 19. századi angol geológus és őslénykutató kőzetek, ásványok és fosszíliák tanulmányozásával foglalkozott, szabadidejében azonban furcsa gasztronómiai kalandokat folytatott. Az elmondások alapján többek között rágcsálókat és aligátorokat is fogyasztott, és nyelve érintésével be tudta azonosítani a denevérvizeletből álló foltokat egy székesegyház padlóján.
Buckland úttörő munkát végzett, egyik nagy eredménye, hogy elkészítette az első tudományos leírást egy dinoszauruszról. Ez volt a Megalosaurus, azaz a nagy gyík, amelyet ma a dinoszauruszok egyik nemeként tartanak számon.
Végül az Oxfordi Egyetemen kapott állást, ahol igen ellentmondásos figurává vált. „Buckland, aki bár nagyon jó humorú és jóindulatú volt, vulgáris és szinte durva embernek tűnt számomra” – írta Charles Darwin önéletrajzában. A legendás természettudós úgy érezte, Bucklandet inkább a hírhedtség iránti vágy, semmint a tudomány szeretete hajtotta.
Aki ellátogatott a kutató otthonába, különleges fogásokat kaphatott: hiéna-, aligátor-, egér- vagy éppen teknőshúst is felszolgáltak itt – a teknőshúst egyébként Darwin sem vetette meg. Miután Buckland számos állatot megkóstolt, a legenda szerint még extrémebb falatokra vágyott.
Franciaországban egy időben hagyomány volt, hogy az elhunyt királyok és királynők szerveit balzsamozási céllal eltávolítsák, majd ereklyetartókba helyezzék. Így volt ez XIV. Lajos esetében is, akinek szerveit a francia forradalom alatt ellopták, és eladták. A szív egyes források szerint Alexandre Pau festőhöz került, aki gyakran használt fel emberi maradványokat az élénk színek létrehozásához.
Az egyik történet úgy tartja, hogy miután a művész a szív egy részét festésre fordította, a maradékot visszaadta az udvarnak. Egy másik beszámoló alapján a párizsi l’Église du Val-de-Grâce templomnak adták át a szervet, a legérdekesebb történet szerint ugyanakkor az oxfordi Nuneham House-ba került. Itt aztán felszolgálták, a vacsorán pedig a házigazda yorki érsek mellett Buckland is ott volt. Mindez persze valószínűleg csak legenda.
Jim Kennedy, az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumának munkatársa szerint Buckland egyszer állítólag megjegyezte, hogy a vakondhúsnál csak a portugál gálya nevű medúzát érezte rosszabb ízűnek. Noha ő is elismerte, hogy látott egy dobozt, amelyben a király szíve volt, azt mondta, a szervből nem evett.
