Noha az elmúlt években a dohányzás minden tekintetben visszaszorult a fejlett országokban, azért sajnos még mindig milliók áldhatják vagy inkább átkozhatják minden rágyújtáskor annak a Francisco Fernándeznek a nevét, aki az Újvilág e furcsa szokását eljuttatta Európába.
A spanyol hódítók már korán felfigyeltek a közép-amerikai őslakosok különös szokására, akik egy növény leveleit meggyújtva, annak füstjét belélegezve végeztek különböző rituálékat, amelyeknek a testet vagy a szellemet gyógyító hatást tulajdonítottak. Ismerve a dohányzás erősen addiktív jellegét, nyilván csak idő kérdése volt, hogy a szenvedély utat találjon Európába is, azonban azt lehetetlen pontosan meghatározni, pontosan mikor és milyen módon is történt ez. Valószínű, hogy francia tengerészek már az 1550-es évek közepén hódoltak a dohánylevél rágcsálásának és füstölésének, ám ha egyetlen személyhez kell kötnünk a dohány európai hódító útját, akkor e „dicsőség” leginkább egy Francisco Fernández nevű orvosnak jár. Fernándezt II. Fülöp küldte Amerikába, hogy ott helyi, gazdasági vagy más szempontból értékes termények után kutasson.
A hagyomány szerint a növény termesztése 1558. március 5-én kezdődött meg spanyol földön, innen pedig gyorsan utat talált Európa más udvaraiba is, az első híres dohányzó a francia királyné, Medici Katalin lett, aki Jean Nicot de Villemain, Portugáliába delegált francia követ révén ismerkedett meg a növénnyel – gyakori fejfájásaira gyógyírként küldött a királynénak belőle. Mivel a kezeléstől a királyné valóban jobban érezte magát, a növényt herba reginának kereszteltette el és lelkesen fogyasztotta. Az elnevezés nem bizonyult ragadósnak, az európai nyelvek többségében a tisztázatlan eredetű, spanyol formájában tabaco kifejezés valamely alakja terjedt el, Jean Nicot nevét viszont máig őrzi a dohány függőséget okozó fő vegyületének közismert neve, a nikotin.
