Arany János, a 19. századi magyar költészet központi alakja 206 éve, 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Számos mesterségben kipróbálta magát, volt tanító, aljegyző, rektor, sőt fiatalon még festett és színészkedett is – írja a Múlt-kor.
Költői pályája
Költői eszmélésének ideje a reformkor, kibontakozásának, egyéni hangjának kialakulása az 1848–49-es szabadságharc idejére esett. Első nagy sikere az Elveszett alkotmány című szatirikus eposza volt, amellyel a Kisfaludy Társaság pályázatán nyert 1846-ban. Ennél is népszerűbb lett a Toldi 1847-ben, amely nyelvében, szerkesztésmódjában, valamint a népi irodalom politikai hatását tekintve is a csúcspontot jelentette pályáján, sőt, még Petőfi életre szóló barátságát is meghozta számára.
A szabadságharc bukása és Petőfi halála mély lelki válságba sodorta az amúgy is depresszióra hajlamos Aranyt. Több éves hallgatás után olyan keserű versekben fejezte ki saját és az 1850-es évek elnyomásának hangulatát, mint A lantos, a Letészem a lantot, a Fiamnak, valamint A honvéd özvegye.
Az önkényuralom végén, a nemzeti remények újraéledésével kezdetét vette második alkotói korszaka. Arany első nagy balladái az 1850-es évek második felében születtek, ezek főleg nemzeti jellegűek: a Hunyadi-balladakör darabjai, a Zách Klára, a Szondi két apródja, és a leghíresebb, A walesi bárdok, amely az ellenállás szimbóluma lett.
Az 1860-as években költészete felívelt, megírta a Széchenyi emlékezetét, a Buda halálát, illetve a Rendületlenül és a Magányban hatalmas ódáit, amelyek a haza és a nemzet sorskérdéseivel foglalkoznak.
A nagy költő elcsendesedik
Aranyt 1865-ben az Akadémia titkárává választották, ez a munkakör némi anyagi biztonságot jelentett számára, de irodalomra nem sok ideje maradt. Nagy tervei, a hun trilógia további részei és a Toldi középső része töredékben maradtak, a Toldi szerelmét csak élete végén fejezte be. Átmeneti hallgatásához hozzájárult szeretett lányának korai halála is, 1865 és 1876 között csak kevés verse született.
Élete utolsó évtizedében egyre rezignáltabb lett, majd hivatalainak elhagyása után a Margitszigeten írta meg utolsó nagy ciklusát, az Őszikéket. Régi betegsége, a heveny hörgőgyulladás 1878 áprilisában újra kitört rajta, de a szokottnál súlyosabban. Egy városi legenda szerint a pesti Petőfi téri Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán meg is hűlt, és tüdőgyulladást kapott.
Arany János nevét számos közterület és intézmény viseli az országban, munkássága pedig a Nemzeti alaptanterv részét képezi. 1995-ben a Magyar Írószövetség Arany János Alapítvány megalapította a nevét viselő díjat, amelyet 1996-ban adtak át először. 2016-ban az Országgyűlés a költő születésének 200. évfordulója alkalmából Arany János-emlékévvé nyilvánította 2017-et, az évfordulóra a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsátott ki.
