Nem újdonság, hogy egyes irodalmi művek annak – vagy annak is – köszönhetik hírnevüket, hogy tökéletesen eltalálták a korszellemet. Az viszont talán ritkább, hogy egy alkotás évekkel megelőzze azt a kort, amelynek szellemét megidézte, alkotója pedig meg se élhesse a nagy sikert. A Bánk bánnal pedig pontosan ez történt, és abban, hogy ez így alakulhatott, szerepet játszott a cenzúra is, amely sokáig sikeresen gátolta Katona József művének eljutását a szélesebb közönséghez.
Noha minden bizonnyal kevesen tudnának hirtelen felidézni életművéből más írásokat, Katona József a Bánk bán előtt számos műfordítást és drámát jegyzett, ám az áttörést egyik sem hozta meg számára. Ahogy az iskolákban is tanítják, fő művét az Erdélyi Múzeum 1814-es pályázatára írta, amelynek az lett volna a célja, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitását egy magyar témájú, nem pedig a korban divatos nyugati műveket imitáló darabbal ünnepelhessék meg.
Az már más kérdés, hogy a pályázat eredménytelen maradt, a Katona által beküldött, ős-Bánk bánt (az író később, részben egy barátja kritikájának hatására, jelentősen átdolgozta a művet) pedig még az el nem fogadott, de figyelemre méltó munkák között sem említették meg a bírálók. Az átdolgozott dráma végül 1819-re készült el, majd a következő évben nyomtatásban is megjelent, színpadi bemutatására viszont még hosszú évekig várni kellett. A cenzúrán ugyanis nem ment át a darab, a legfőbb indokként azt hozták fel, hogy Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét. Természetesen az is szerepet játszott a tiltásban, hogy attól féltek, a darab uralkodóellenes hangvétele és különösen a királyné meggyilkolása helytelen gondolatokat ébreszthet a közönségben.
Hozzá kell viszont tennünk, arról azért nem volt szó, hogy tömegek követelték volna a betiltott dráma bemutatását, a könyvből kevés példány fogyott, különösebb visszhangot pedig nem váltott ki.
Persze a Bánk bán születésekor még messze volt az 1830-as évek forrongó hangulata, mindenesetre érdekes elgondolkodni azon, mi lett volna a darab sorsa, ha bemutatják 1820-ban, és esetleg néhány előadás után leveszik a színpadról. De nem így történt, az ősbemutatót végül 190 éve, 1833. február 15-én (vagy 16-án, a források nem egyértelműek) tartották meg Katona egykori jó barátja, a színész és színházigazgató Udvarhelyi Miklós jóvoltából, aki jutalomjátékának választotta a művet, méghozzá Kassán, ahol a helyi cenzúra figyelmét elkerülte a tervezett premier.
Itt sem aratott zajos sikert, a következő években néhányszor játszották különböző vidéki társulatok, Pestre végül csak 1839 márciusára jutott el. Ezen az előadáson a nézők soraiban ott ült Széchenyi István is, aki naplójában – a cenzorok véleményével egyetértve – rossz, veszedelmes tendenciának nevezte, hogy ilyen művet egyáltalán elő lehetett adni.
A Bánk bán visszavonhatatlanul csak 1848. március 15-én forrt egybe a nemzeti szabadság eszméjével, amikor az estére a Nemzeti Színházba tervezett előadás a nézőtérre betóduló tömeg miatt maradt el. A szabadságharc bukásával aztán 1858-ig nem is kerülhetett színpadra a darab, amelyet ekkortól megcsonkított, majd 1867-től újra teljes szöveggel játszottak, az Erkel Ferenc – Egressy Béni jegyezte opera bemutatása viszont már 1861-ben megtörtént.
