1917 februárjában a pétervári ipari munkások sztrájkjával forradalom vette kezdetét Oroszországban. Vlagyimir Iljics Lenin ekkoriban Svájcban tartózkodott cári üldöztetése miatt, de kommunista társaival együtt tárgyalni kezdett a német kormánnyal, amely engedélyezte neki és 31 szövetségesének az átutazást egy lezárt vasúti szerelvényben. Így áprilisban hazatérhetett Szentpétervárra – írja a Múlt-kor.
Hatalomátvétel
Visszatérése után azonnal agitálni kezdett az ottani tanács ellen, amiért az támogatta a Kerenszkij-féle ideiglenes kormányt, továbbá azonnali békekötést szorgalmazott a központi hatalmakkal, valamint az ipar és a bankok azonnali államosítását is követelte. A Pravda („Igazság”) című újság lapjain a munkásokat, katonákat, tengerészeket és parasztokat célozta meg, és próbálta a saját oldalára állítani. 1917 szeptemberében mind a moszkvai, mind a szentpétervári szovjetben megszerezték a többségi irányítást a bolsevikok, november 6-áról 7-ére virradó éjjel pedig megrohamozták a kormány székhelyéül szolgáló Téli Palotát, és kijelentették az ideiglenes kormány megdöntését. Így vált Lenin az ország vezetőjévé.
Lenin tudta, hogy a helyzet polgárháborúval fenyeget, azonban arra számított, hamarosan egész Európán végigsöpör a proletárforradalom, amit az orosz bolsevikok feladata támogatni. A krónikus élelmiszerhiány miatt egyre több helyen erőszakkal kezdett ellenállni a nép a bolsevikok uralmának, elsősorban a cári haderő tábornokainak vezetésével, végül kezdetét vette az orosz polgárháború.
1920 elejére a „fehér” erőket nagyrészt visszavonulásra kényszerítették az ország minden táján, és bár egyes távoli vidékeken a harcok egészen az 1920-as évek végéig eltartottak, a bolsevikok nyilvánvalóan megnyerték a polgárháborút. 1921-ben évtizedek óta nem látott éhínség vette kezdetét, ami az egyik legfontosabb elindítója volt Lenin új gazdaságpolitikájának, amely piacgazdasági elemeket hozott vissza a szigorú kommunista berendezkedésbe.
Betegsége és halála
Az év elejére már súlyos beteg Lenin egyre inkább visszavonult a politikától, orvosai pedig nem tudtak rájönni a tünetek okára – egyesek szerint szifilisze volt, mások szerint egy 1918-as merényletkísérlet hatásairól volt szó. 1922 májusában szélütést szenvedett, amely után egy átmeneti felépülés kivételével Gorkiban lábadozott.
Halálát másnap jelentették be nyilvánosan, január 27-én pedig Moszkvában nagy nyilvános temetést tartottak, végül pedig teste bebalzsamozása mellett döntöttek. Ez eredetileg csupán azért történt, hogy a gyászolók továbbra is végeláthatatlan sora megtekinthesse a pártvezér holttestét, idővel azonban állandósult – teste a mai napig megtekinthető a Vörös téri Lenin-mauzóleumban.
Lenin emlékezetére máig a halálát követően Sztálin által létrehozott személyi kultusz van a legnagyobb hatással, Oroszországon belül és kívül is. Mindazonáltal a marxizmus-leninizmus végül a 20. század egyik meghatározó ideológiájának bizonyult, máig messze ható következményekkel. Emlékezete Oroszországban felemás: a lakosság jelentős része pozitív történelmi szereplőként látja, viszont a politikája által kisemmizettek – mint például a hajdani nemesség vagy a kulákság leszármazottai illetve az ortodox egyház – egyértelműen káros hatásúnak tartja politikáját.
