Az 1493-ban, Nagyszebenben született Oláh Miklós a város egyik legelőkelőbb családjából származott, így is kerülhetett váradi tanulmányai után II. Ulászló király udvarába, ahol apródként teljesített szolgálatot. A király halálát követően egyházi pályára lépett, felszentelése után pedig kanonoknak nevezték ki. A reneszánsz műveltségű fiatalembert szorgalma és tudása gyorsan magas pozíciókig repítette: 1522-ben már komáromi főesperes, 1526-ban pedig II. Lajos és Habsburg Mária királyné titkára.
Felrázza az országot
Ennek ellenére nem volt ott a mohácsi csatában, így az özvegy királyné mellett maradhatott, akit 1531-ben Németalföldre is követett, amikor Máriát a tartomány kormányzójává nevezték ki. Oláh egy ideig régensként részt vállalt a kormányzás feladataiban is, de ennél is nagyobb jelentőségű volt számára, hogy brüsszeli tartózkodása idején a kontinens egyik szellemi központjában, a legnagyobb elmékkel kapcsolatba kerülve pallérozhatta tovább humanista műveltségét, mások mellett Rotterdami Erasmusszal is rendszeresen levelezett.
Nem adta fel azonban magyarországi kapcsolatait sem, sokat levelezett magyar egyházi vezetőkkel, miközben igencsak aggasztotta a részben török uralom alá került ország sorsa. Szorongása és honvágya végül egy történelmi munkában öltött testet: a csak 1568-ban kiadott Hungaria et Athila humanista szellemű összefoglalása Attila hódításainak, illetve a hun–magyar őstörténetnek. Történészi szemmel persze ez ma már inkább csak kuriózum, ám a Hungaria fejezeteiben a Magyar Királyságról adott részletes leírása pótolhatatlan, bár természetesen óvatosan kezelendő forrása a török pusztítás előtti korszaknak.
Oláh könyve legfontosabb céljának azt tekintette, hogy a régi dicsőség és a „szittya” erények felragyogtatásával az országot felrázza a Mohács utáni kábulatból, és a letűnt nagyság felé vezető útra terelje.
Attila dicsősége
Ő is belátta viszont, hogy ehhez talán egy könyv mégsem lesz elég, ezért 1542-ben I. Ferdinánd szolgálatába szegődött. Az ekkor már nagy tekintélynek örvendő férfiút a király tisztelettel fogadta, megtette zágrábi, majd egri püspöknek, hogy aztán 1553-ban már az esztergomi érseki tisztet is rábízza, 1568 pedig királyi kormányzóvá nevezze ki.
Főpapként és politikusként Oláhnak nem sok ideje maradt a tudománnyal foglalkozni, ám óriási hévvel vetette bele magát a politikai-egyházi ügyekbe. A mindennapos problémák megoldása mellett leginkább a reformáció térnyerésének megállítása, valamint az ellenreformáció beindítása kötötte le energiáit, humanistaként azonban nem csupán az új hit híveinek üldözésével foglalkozott, hanem fontos szerepet vállalt például a jezsuita rend magyarországi betelepítésében, valamint a katolikus iskolák fejlesztésében is. Sokat tett a nagyszombati oktatásért, személyes vagyonából pedig bőkezűen támogatta a következő generáció legkiemelkedőbb elméi közé tartozó Zsámboki János, Istvánffy Miklós vagy Forgách Ferenc hazai és külföldi tanulmányait is.
A 455 éve, 1568. január 15-én teremtőjéhez megtért Oláh Miklós Attila dicsőségét ugyan nem hozhatta vissza hazájának, de sokat tett azért, hogy a lehetőségekhez mérten megőrizze annak értékeit a török hódoltság nehéz évtizedeiben.
