Jordán Ferenc hálózatkutató ökológus a 24.hu felületén fogalmazott meg kritikákat a Magyarságkutató Intézet Hunyadi-tanulmányával kapcsolatban. A szakértő november 29-én megjelent véleménycikkében kutatóként és folyóirat-szerkesztőként nemcsak magát a publikációt, hanem az azt publikáló lapot, a Helyiont is bírálta. Jordán Ferenc szerint a szóban forgó lap egy úgynevezett predátor (ragadozó) újság, amely lényegi ellenőrzés nélkül, gyakorlatilag csak a pénzért tesz közzé eredményeket. A kutató írása itt érhető el.
A cikk megjelenését követően Dr. Bódizs Róbert alváskutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichológusa, valamint Dr. Ferenci Tamás, az Óbudai Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem biostatisztikusa is eljuttatta reakcióját Jordán kritikájára. Bár – Jordán Ferenchez hasonlóan – egyik szakértő sem archeogenetikai területen mozog, kutatóként szintén van rálátásuk a publikációs folyamatra, a tudományos folyóiratok működésére.
Bódizs Róbert és Ferenci Tamás véleményét összefoglalva, egy cikkben közöljük.
Predátor-e a Heliyon?
Bódizs Róbert szerint Jordán Ferenc cikke csúsztatásokkal, tendenciózus féligazságokkal és helyenként hazugságokkal terhelt. „Nem vagyok történész, sem pedig genetikus, de Jordán Ferenchez hasonlóan kutatásból élek, méghozzá évtizedek óta, így engem nagyon nem győzött meg a kolléga írása” – írta a 24.hu-hoz eljuttatott reakciójában.
Bódizs úgy gondolja, a Heliyon nem tekinthető predátornak, nem is szerepel a vonatkozó listákon, a folyóiratot ráadásul az egyik, ha nem a legnagyobb kiadó menedzseli. „Hogy ez nem egy erős lap? Az lehet, sőt valószínű. Én is így látom.
De hogy az olvasók megtévesztését célzó, kizárólag pénzgyűjtésre szakosodott állap lenne, azt a magam részéről erősen kétlem, és mint láthattuk ezt a véleményt mások sem osztják
– tette hozzá a kutató.
Ferenci Tamás szintén kiemelte, hogy a Heliyon nem egy ragadozólap, sőt Bódizs Róberttel ellentétben azon az állásponton van, hogy a folyóirat kifejezetten jó minőségű. „Az amerikai Cell Press a kiadója, a magyar akadémiai szférában általánosan használt Scimago besorolás szerint Q1-es, azaz a legjobb negyedében van az újságoknak, kategóriájában a 27. legmagasabban jegyzett újság. Rendelkezik nem is rossz, 3,7-es impaktfaktorral (a tudományos folyóiratok színvonalát jelző mérőszám – a szerk.), indexeli a PubMed, illetve a két nagy bibliográfiai adatbázisból mindkettő, a Scopus is és a Web of Science is. Mindezeket a Magyar Tudományos Művek Tára, a hivatalos magyar akadémiai rendszer is megerősíti” – írta a szakértő.
Nem a folyóiratot kellene támadni
Bódizs Róbert úgy véli, a Heliyon publikációs díja nem tekinthető kiugrónak. „Ez az információ csak a gyanútlan olvasók megvezetését szolgálja. Jordán kollégának is tudnia kell, hogy ennél nagyobb és ennél kisebb összegeket is elkérnek a nyílt hozzáférésű lapok, közöttük a legrangosabbak is. Ő maga is több ilyesféle összeget kifizethetett az elmúlt években, publikációs listája legalábbis erre utal” – tette hozzá, kiemelve, hogy az ilyen díjak kifizetése gyakorlatnak tekinthető.
Bódizs Róbert arra is rávilágított, hogy a hasonló, kevésbé rangos folyóiratokban is megjelenhetnek erős tudományos elméletek, elképzelések. „Ez persze ritka, de a folyóirat gyalázása révén támadni a kutatást, sőt kétségbe vonni a kutatók szándékait és jóhiszeműségét nem túl elegáns. Ahogy az sem, hogy önbizalomhiánnyal jellemzi a szerzőket” – írta a szakértő lapunknak.
Bódizs Róbert úgy látja, Jordán Ferenc kritikája kiirtja a lényeget, a gondolatiságot, aláássa a tudományba vetett hitet, mert szekértáborokba tereli a kutatókat és az olvasóközönséget. „Az írás bizton kritizálható, és ez fontos és hasznos is. A hazugságok és a csúsztatások azonban, akárcsak az idült »megmondóemberség« és a határtalan szakértés egy, a mélyben durva ellenreakciókat életre hívó, tehát tudományellenes attitűdöket mobilizáló technokráciát hoznak létre. Vajon ez lenne a cél?” – zárta sorait a szakértő.
A reakciók kapcsán kerestük Jordán Ferencet is, ám nem kívánta kommentelni az észrevételeket.
