A napokban több helyen is belefuthattunk a hírbe, miszerint mozgolódik a Föld legnagyobb tűzhányója, a hawaii Mauna Loa. Kitörése már csak azért is „időszerű” lenne, mert már szokatlanul hosszú ideje, 38 éve szunnyad – a laikus fejben ilyenkor hamar összeáll a logikai sor, miszerint a legnagyobb vulkán nyilván hatalmasat szól, és így már a fele sem tréfa.
A Mauna Loa valóban a bolygó leghatalmasabb vulkánja, sőt ha a tengerszint alatti részét is figyelembe vesszük, világunk legmagasabb hegye, kitörése azonban mégsem hozza el az Armageddont. Hatása „csupán” helyben, azaz a hawaii Nagy-szigeten érződik, bár ott akár pusztító is lehet.
Mire készül az óriásvulkán, és mi várható, ha felébred rekordhosszúságú álmából? Dr. Harangi Szabolcs vulkanológus professzort, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatóját, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.
Egyelőre csak töltődik
A Mauna Loát jó 600-700 ezer évvel ezelőtt kezdte „építeni” a tenger fenekén feltörő bazalt magma mintegy 5000 méterrel a vízfelszín alatt. Nagyjából 300-400 ezer éve bukkant ki a tenger alól, mára pedig 4100 méterre tör, vagyis ha a teljes méretét nézzük, több mint kilenc kilométer magas. Közben persze terebélyesedett is, a térfogata 75 ezer köbkilométer, amivel magasan a legnagyobbnak számít a ma is aktív vulkánok kategóriájában.
Ahogy pedig a hegy kinőtt a tengerből, létrehozta a Hawaii-szigetcsoport legdélebbi és a maga 10,43 négyzetkilométerével egyben legkiterjedtebb tagját – pontosabban annak legnagyobb részét, a Nagy-szigethez ugyanis más, környékbeli vulkánok is hozzájárultak.
A tűzhányó múltját írott források alapján több száz évre visszamenőleg ismerjük, ezek alapján pedig a múltban átlagosan 5-10 évente produkált kitörést. A legutóbbi 1984-ben történt, vagyis a vulkán immár rekordnak számító 38 éve szunnyad
– mondja a 24.hu-nak Harangi Szabolcs.
A szunnyadás azonban valójában nem inaktivitást jelent. Habár a vulkán a felszínen nyugodtnak látszik, időről időre kőzetolvadék nyomul a sekély magmatározóba, azaz folyamatosan töltődik fel a rendszer. A tűzhányó tehát két kitörés közötti „normális életét” éli, de senki nem tudja, meddig. Az elmúlt napokban sűrűsödtek a földrengések a vulkán alatt – a napi szokásos egy-kettő helyett több tucatnyit érzékelnek a műszerek –, és a felszín is megemelkedett egy-két centiméterrel.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy akár holnap megindulhat a kitörés, de a két-három kilométer mélyen fekvő magmatározóba kétség kívül áramlik az olvadék. A professzor szerint egyelőre annyit mondhatunk, hogy a Mauna Loa a feltöltődés állapotában van.
Gyorsan képes változni
És mi történik, ha „megtelik”, ha a magma nyomását már nem bírja el a felette lévő kőzettömeg és a felszínre tör? A jó hír, hogy úgynevezett lávaöntő vulkánnal állunk szemben, mely nem produkál robbanásos kitöréseket magasra gomolygó, majd önmagába roskadó piroklaszt-árral, nem ereget óriási, törmelékből és gázokból álló felhőket. Komoly kárt és tragédiákat ugyanis az ilyen vulkánok okoznak: a Martinique szigetén fekvő Mount Pelee mérete például csak töredéke a Mauna Loának, 1902-es robbanásos kitörése mégis 30 ezer embert ölt meg, ez volt a XX. század legpusztítóbb vulkáni katasztrófája.
Itt, a hawaii Nagy-szigeten a láva gyakorlatilag csak „kibuggyan” a kürtőkön, és a gravitációnak engedve lefolyik a hegy lejtőjén. Ha elég utánpótlást kap, több kilométert tesz meg, végállomása az óceán, ám útja során mindent elnyel, felperzsel. És ebből adódik a rossz hír, mivel a Manua Loa kiszámíthatatlan.
Állapota nagyon gyorsan átfordul, azaz a vulkáni kitörést nem előzik meg hosszan tartó előjelek. Lávája pedig elég folyékony, gyorsan folyó ahhoz, hogy adott esetben akár órák alatt lakott területeket, emberi infrastruktúrákat érjen el
– emeli ki Harangi professzor.
A főváros is veszélybe kerülhet
A szokatlanul hosszú kitörés nélküli periódus nem jelenti törvényszerűen azt, hogy a következő az eddigieknél sokkal intenzívebb lesz, de benne van a pakliban ez is. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy mennyi láva indul meg, és milyen útvonalon halad. A gyorsan folyó láva egy napon belül elérheti akár a Nagy-sziget fővárosát, a 44 ezer lakosú Hilót vagy Konát, a nyugati partvidéken lévő másik nagyobb települést, továbbá turisztikai központokat.
A főváros már két alkalommal, 1935-ben és 1942-ben is veszélybe került. Olyan nagynak tűnt a baj, hogy az amerikai légierő bombázni kezdte a lávát, hogy megállítsa – az elgondolás szerint a robbanások felnyitották volna az úgynevezett lávacsatornák fedelét, így a felszínre hömpölygő olvadt kőzet gyorsabban megszilárdult volna. Nem jártak sikerrel, Hilo csak annak köszönhette túlélését, hogy megszűnt a láva utánpótlása.
Harangi Szabolcs ezeken túl még egy fontos kockázati tényezőre hívja fel a figyelmet, amire kívülállóként nem is gondolnánk. Miután 38 év telt el a Mauna Loa utolsó kitörése óta, az érintett lakosság egy nagy részének nincs tapasztalata arról, mi történik egy vulkánkitörés során, hogyan zajlik a Mauna Loa kitörése, adott esetben hogyan menekülhetnek.
Összegezve tehát a Föld legnagyobb vulkánjának „mozgolódása” azt jelenti, hogy aktív a feltöltődése, jelenleg ez adja a hír aktualitását. Hogy ezt mikor követi kitörés, azt most még senki nem tudja megmondani,
Forró folt olvasztja a kőzetlemezt
Végezetül érdemes szót ejteni a hawaii vulkáni tevékenységről, magáról a szigetcsoport kialakulásáról, ami egészen az 1970-es évekig okozott fejtörést a kutatóknak. A lemeztektonika elmélete ekkortájt fedte fel teljes egészében a kontinensek, kőzetlemezek mozgásának, vándorlásának okát. Ma már általános iskolában tanítják, hogy a vulkáni tevékenység nagy kőzetlemezek találkozásánál jellemző, gondoljunk csak a Csendes-óceáni tűzgyűrűre.
De mi magyarázza a lemezszegélyektől távoli, a lemeztektonikai folyamatoktól többé-kevésbé független vulkánok létrejöttét? A megoldást az aktív köpenycsóva-feláramlások, az úgynevezett forró foltok jelentik, iskolapéldáját pedig a Csendes-óceáni lemez „közepén” fekvő hawaii vulkánok szolgáltatják.
A Pacifikus-kőzetlemez északnyugati irányba sodródik, miközben áthalad egy forró folt felett, ahol mintha futószalagon készülnének a tűzhányók. Képzeljünk el egy fém lapot, aminek az egyik felét vastagon lefestjük, majd lassan áthúzzuk egy gyertya fölött a festett felével felfelé. Ahol épp melegítjük, a festék felhólyagosodik, a mozgatással pedig kialakul a puklik sorozata.
Ugyanez történik gigászi méretekben és évmilliók óta, így jött létre a Hawaii-szigetcsoport. És ha megnézzük az óceán fenekének domborzatát, Kamcsatkáig húzódó hegységsort látunk: ebben a láncban minél fiatalabb adott tűzhányó, annál méretesebb, mert az idősebbeket „megeszi” az erózió. Nem véletlenül a Hawaii Nagy-sziget most a legnagyobb, egyben a legifjabb is, ott folyik most is az aktív vulkáni tevékenység.
Kiemelt képünkön a Kilauea kalderájában lévő aktív lávató látható.
