A mai Szerbia és Bulgária területének elfoglalása után Magyarország ellen is megindultak az első oszmán betörések. Luxemburgi Zsigmond számára világos volt, hogy az Oszmán Birodalom legyőzéséhez egy nemzetközi keresztes hadseregre van szükség, így a diplomáciában jártas uralkodó meg is kezdte ennek szervezését – írja a Múlt-kor.hu.
Zsigmond terve kedvező fogadtatásra talált Európában, a nemzetközi hadsereg legnagyobb részét a franciák, valamint a Valois hercegek által birtokolt Burgundia területének katonái adták. Előbbit a francia connétable (főhadparancsok), Philippe d’Artois, míg a burgundi haderőt a trónörökös, Félelemnélküli János vezette. Rajtuk kívül a keresztes haderő részét képezték az Angliából, Lengyelországból, a német fejedelemségekből és városokból érkező katonák, valamint a johanniták, de segítséget nyújtott Bizánc és Velence is.
A csapatok Félelemnélküli János vezetésével 1396 júniusában érkeztek Budára, hogy a stratégiát egyeztessék Zsigmonddal. Magyar nemesekkel, királyi pénzből fogadott katonákkal és Mircea havasalföldi fejedelem csapataival a keresztény had mintegy 20-25 ezren lehettek, ami joggal tette bizakodóvá Zsigmondot és a katonákat. A seregben elhíresült mondás szerint,
ha leszakad az ég, azt is fenntartjuk lándzsáinkkal.
Tényleg rájuk szakadt az ég
A keresztesek és I. Bajezid szultán mintegy 30 ezres serege Nikápolynál találkozott. A döntő csata előtti haditanácson Zsigmond óvatosságra intett, ám a francia lovagok mit sem törődtek ezzel. Philippe d’Artois úgy tartotta, hogy „a magyarok királya minden dicsőséget magának akar…Isten és Szent György nevében ma bizonyítom, mily nagyszerű lovag vagyok!”.
1396. szeptember 25-én lóháton indítottak frontális támadást a török előőrssel szemben, és ahogy azt Zsigmond megjósolta, az oszmánok előhadát a cölöpsánc védelmébe húzódó gyalogosok alkották, akik felkészülten várták a páncélos lovasrohamot. A kezdeti francia offenzíva már a janicsár nyílzáport is megsínylette, a túlélőket pedig a földbe szúrt karók késztették megállásra. Ezt végül sikerült a kereszteseknek áttörni, de ekkor már gyalog kellett folytatniuk a küzdelmet, amely úgy tűnt, nem is olyan reménytelen számukra.
A második lovas hullám ugyanis valamelyest hátravetette a török gyalogosok és szpáhik állásait, de Bajezid reguláris csapatai, kiegészülve a tartalékban állomásozó és a kereszteseket oldalról megtámadó szerbekkel, eldöntötte a harc kimenetelét.
Katasztrófa lett a vége
A francia-burgundi csapatok után támadó magyar és havasalföldi katonák menekülőre fogták, a magyar uralkodó a Dunáig hátrált, ahol hajóra szálltak, és Konstantinápolyon keresztül jutottak haza. A Zsigmond taktikáját átíró franciáknak és burgundiaknak a menekülésre nem volt esélye, így a legnagyobb veszteség őket érte.
Nikápolynál a dicsőséget hajszoló lovagi hadviselés szenvedett vereséget a keleti taktikai elemeket alkalmazó, vezérét feltétel nélkül követő oszmán egységektől. Hadászati szempontból nyilvánvalóvá vált, hogy a fegyelmezett és begyakorolt taktikai elemekkel operáló török hadsereget nem lehet legyőzni egy bátor, de engedetlen, az egységnek a jelét sem mutató, taktikai és stratégiai utasításokat be nem tartó sereggel.
