Szendrey Júlia édesapja gazdatiszt volt Keszthelyen, a Festeticsek szolgálatában: a család jó módban élt, a lány remek nevelésben részesült. A szép és művelt lány 18 évesen ismerkedett meg Petőfivel 1846-ban, egy évvel később az esküvőt is megtartották. Az apa, Szendrey Ignác beleegyezett ugyan a frigybe, de a jövőben nem volt hajlandó támogatni a fiatal párt – írja a Rubicon.hu.
Különc asszony
A fiatal nő szellemi téren is méltó társnak bizonyult Petőfihez, maga is megpróbálkozott a verseléssel, igaz, művei nem arattak nagy sikert. Szendrey Júlia elsősorban különc viselkedése révén lett ismert, ugyanis
Maga is részese volt a pesti forradalom eseményeinek, viszont terhessége következtében a szabadságharc során már nem tarthatott férjével. Decemberben megszületett a pár egyetlen gyermeke, Zoltán, aki alig félesztendősen jutott árvaságra, miután Petőfi eltűnt – valószínűleg elesett – a segesvári csatában.
A 21 évesen özveggyé lett asszony kétségbe esve mozgatott meg minden követ férje felkutatására, útlevelet is igényelt, hogy az emigránsok gyülekezőhelyén, Törökországban keresse Petőfit. Miután külföldi útját nem engedélyezték, az asszony legközelebbi barátjához, Horvát Árpád történészhez fordult, akihez később, 1850 júliusában férjhez is ment.
Boldog házasság, súlyos betegség
Második – vélhetően kétségbeesésében kötött – házasságát a közvélemény és Petőfi baráti köre is meglehetősen hűvösen fogadta, ugyanakkor az asszony mégis megtalálta a boldogságot. Négy gyermeket is szült Horvátnak, legidősebb fiával, Petőfi Zoltánnal viszont elhidegült a kapcsolata, mivel a fiú – a vándorszínészettel és a költészettel – rövid élete során apja életformáját választotta.
Az ötvenes évek elején Szendrey Júlia visszatért az íráshoz, és bár számos verset közölt, és naplót is vezetett, elsősorban mint műfordító alkotott jelentőset; nevéhez fűződött Hans Christian Andersen számos híres meséjének – például A rendíthetetlen ólomkatona vagy A császár új ruhájának – magyarra fordítása.
1867-ben váratlanul különvált második férjétől, és súlyosbodó betegsége dacára – méhrákban szenvedett – egy apró pesti lakásba költözött. Egy évvel később, 1868. szeptember 6-án itt érte őt a halál.
