Kisebb pánikhullám indult balatoni Facebook-csoportokban a múlt hét végén, majd a sajtóban is: zöldül a víz, algásodik a tó. Nyilván nem szükséges taglalni, micsoda tragédia lenne egy algaburjánzás a főszezon küszöbén, sokan emlékeznek még, hogy 30–40 éve milyen áldatlan állapotokat idézett elő az algák túlzott felszaporodása.
A jó hír szerint jelen helyzet rendeződni látszik az időjárás jóvoltából, a rossz ugyanakkor az, hogy nem tudjuk, mi lesz akár egy vagy két hét múlva. Az algák szaporodásának és viselkedésének törvényszerűségei a Balatonban ugyanis még távolról sem ismertek olyan mértékben, amely megalapozhatná az előrejelzést és a hatékony védekezést.
Vörös Lajos algológussal, limnológus professzorral, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutató professor emeritusával beszélgettünk.
A szél rendbe tette a Balatont
Az elmúlt napok aggodalmát mikroszkopikus méretű fonalas kékalgák (más néven cianobaktériumok) váltották ki, amint látványos foltokat alkotva sűrűsödtek össze a víz felszínén, főleg partközelben. A kékalgák a vízoszlopban lebegve élnek, a nyári hónapokban ők adják a tó algamennyiségének többségét. Néha a víz felszínén vagy annak közelében, néha alsóbb régiókban képesek tömegesen, akár látványos mértékben összetömörülni – ezt nevezzük vízvirágzásnak, helyét és idejét a kékalgák fiziológiája határozza meg.
A jelenség kialakulásának törvényszerűségeit nem ismerjük pontosan, annyit tudunk, hogy az algák anyagcsere-folyamataival, a fény- és hőmérsékleti viszonyokkal, illetve egyéb időjárási tényezőkkel áll összefüggésben
– mondja a 24.hu-nak Vörös Lajos.
A cianobaktériumok 20 Celsius-fok feletti vízhőmérsékleten válnak a balatoni „algavilág” legfajsúlyosabb szereplőivé, és teljes szélcsend kell hozzá, hogy a felszínen vagy a vízoszlop felső néhány deciméteres rétegében alkossanak nagy tömeget. A leegyszerűsített és vállaltan laikus példa szerint képzeljünk el egy pohár vizet, amibe egy csipetnyi finom fűrészport szórunk. Ha a vizet kevergetjük, az apró kis fadarabok szépen eloszlanak a teljes térfogatban, de ha abbahagyjuk, az összes feláramlik a tetejére. Valahogy így képzelhetjük el a mostani, sokakat megrémítő algasűrűsödést is.
Egyelőre a kékalgák mennyisége sem kifogásolható a Balatonban, a BLKI szakembereinek hétfői mérése szerint a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencében az algák biomasszáját jellemző klorofill koncentráció egyaránt 25–26 µg/l volt. Az egészségügyi határérték a WHO ajánlása szerint 75 µg/l – kékalga dominancia esetén.
Toxikus anyagokat termelhetnek
Összességében tehát jelenleg megnyugtató a helyzet, de a professzor kiemeli: nem tudjuk, miként viselkednek majd a későbbiekben, a balatoni algavirágzásokkal kapcsolatos oknyomozó, multidiszciplináris kutatások ugyanis mindeddig hiányoztak. A fitoplankton sokoldalú kutatására pedig nem csak vízminőségi szempontok miatt lenne szükség.
Az algák minden nagy tó életében alapvető szerepet játszanak, a fotoszintézisük révén termelt szerves anyagok biztosítják a tavi ökológiai rendszer energetikai alapját. Végső soron tehát az algákról megszerzett tudásunk lehetne az alapja a balatoni halállomány ökológiai szempontú szabályozásának, valamint a fenntartható horgászturizmusnak is.
A kékalgák burjánzása egyébként nem csupán azt jelenti, hogy az embernek kevésbé támad gusztusa egy zavaros, zöldes, akár kellemetlen szagú vízben megmártózni, hanem azt ajánlatos inkább elkerülni – nem véletlen, hogy a WHO egészségügyi határértéke a kékalgák dominanciájára vonatkozik.
A cianobaktériumok az édesvízi algák közül egyedüliként méregtermelésre is képesek. Toxinjaik bőrirritációt, nyálkahártya és/vagy szemgyulladást okozhatnak, a véletlenül lenyelt víz hányást, hasmenést válthat ki
– sorolja Vörös professzor. Hozzáteszi: előbbi tünetek megelőzhetők, ha az algás vízben való fürdés után lezuhanyozunk, lemossuk magunkról az algasejteket.
Az az igazság, hogy célzott kutatásra alapozott tudás híján kiszolgáltatottak vagyunk. Az algavirágzást előrejelezni, befolyásolni, netán megelőzni nem áll módunkban. Bármikor megtörténhet az, ami néhány éve: a tudományos közösség évtizedek óta abban a hitben élt, hogy a balatoni turizmust ellehetetlenítő és komoly ökológiai károkkal is járó balatoni algavirágzásokat egyszer és mindenkorra magunk mögött tudhatjuk.
Aztán 2019 nyarán derült égből villámcsapásként ért mindenkit a legrosszabb időket idéző, hirtelen bekövetkező jelentős algavirágzás. Tanulságos történet a jövőre nézve is.
Mintha trágyáztuk volna a Balatont
A múlt század hetvenes éveinek végén, nyolcvanas éveinek elején Zalaegerszeg háztartási és ipari szennyvize szépen fogalmazva „nem kellően megtisztítva” ömlött a Zalába, onnan pedig egyenesen a Balatonba. A tavat állandó és komoly foszforterhelés (az algák számára alapvető tápelem) érte ezzel, és a következmények sem maradtak el: a Keszthelyi-medencében egy trópusi-szubtrópusi eredetű fonalas cianobaktérium (Raphidiopsis raciborskii) szaporodott el óriási tömegben, és egészen 1994-ig adta a tavi plankton legnagyobb tömegét.
Szó szerint, mintha trágyáztuk volna a tavat. Egymást érték az algaburjánzások, a víz gyakran vált zavarossá, »mocsárszagúvá«
– idézi fel az algológus.
Válaszként hatalmas beruházások kezdődtek, a ’90-es évektől a Balaton vízgyűjtő területén már kis túlzással „ivóvíz tisztaságú” szennyvíz jutott a tavat tápláló vízfolyásokba, felélesztették a vízszűrő funkcióval bíró Kis-Balatont, megépült a tisztított szennyvizeket elvezető körcsatorna stb., mindezek eredményeként pedig a tó külső terhelése jelentősen csökkent. 1995 óta a Balaton legalgásabb területén, a Keszthelyi-medencében egészen 2019 nyaráig nem fordult elő vízvirágzás: még a nyári kánikulában sem szaporodtak el az algák a fürdőzés szempontjából kifogásolható mértékben.
Két és fél évtized után a szakembereket is meglepte és készületlenül érte a három évvel ezelőtti jelenség, amikor hirtelen a múlt század nyolcvanas éveit idéző algatömegprodukció következett be a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencében, mondhatni a semmiből. Ma már tudjuk, hogy ezt nem egy hirtelen külső foszforterhelés okozta, hanem váratlanul és drámaian megnövekedett a tó üledékében raktározott foszfor kiszabadulásából származó úgynevezett belső terhelés. A következő évben nem ismétlődött meg a jelenség, 2021-ben viszont mérsékeltebb formában igen, és mint látjuk, most, 2022-ben is ez a központi téma. A folytatást pedig nem tudjuk előre jelezni.
E mögött pedig az áll, hogy a tóban zajló ökológiai történések megértése szempontjából a vízben zajló anyagforgalmi folyamatok mellett az üledékben egyidejűleg lejátszódó és jórészt ismeretlen folyamatok feltárása is kulcsfontosságú lenne. A 2022. június 1-jén indult Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium konzorciumi résztvevőjeként a „tihanyi intézet” kutatói is résztvevői annak a négyéves kutatási projektnek, amely révén közelebb juthatunk a Balaton algásodása mögött meghúzódó, és eddig még feltáratlan ok-okozati összefüggések megismeréséhez. Ez alapozhatja meg egy előrejelző információs rendszer kidolgozását, illetve a hatékony védekezés módszertanát.
