A világ „harmadik pólusaként” ismert Tibeti-fennsík nemcsak a Föld legmagasabb fennsíkja, hanem az „ázsiai víztoronynak” is tartják. Vízválasztója több mint tíz fontos ázsiai folyót táplál. Az Északi- és Déli-sarkhoz hasonlóan a Tibeti-fennsík is rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra. Az itt található gleccserek az elmúlt évtizedekben jelentősen visszahúzódtak. A légkör felmelegedése, az üvegházhatást okozó gázok növekvő koncentrációjával összefüggő keringési változások, a légkörben lévő aeroszolok és a fényelnyelő részecskék, mint például a fekete szénlerakódások és a havon lévő por, mind hozzájárulnak a gleccserek visszahúzódásához – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény.
Kínai, amerikai és holland kutatók az Advances in Atmospheric Sciences szaklap egy különszámában gyűjtötték össze, mit kell tudni a harmadik pólust érintő változásokról a klímaváltozás tükrében. „Ez a különszám a megfigyelési és modellezési adatok elemzésére összpontosít, hogy jobban megértsük a Tibeti-fennsík szerepét Ázsia éghajlatában, sőt a globális éghajlatban” – mondta Chun Zhao professzor, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa.
A különszámban megjelent tanulmányok is azt sugallják, hogy a domborzatból, hótakaróból és a kémiai-sugárzás-dinamikai kapcsolódási folyamatokból származó regionális visszacsatolások kritikus folyamatok az éghajlati rendszerekben. A jövőbeli kutatásoknak ezen paraméterek jobb megértésére kell törekedniük, hogy javítsák a regionális éghajlat és levegőminőség szimulációit a Tibeti-fennsíkkal kapcsolatban.
