Egy új tanulmány alapján egy hatéves ciklust követve enyhén imbolyog, oda-vissza mozog a Föld belső magja – írja az IFLScience. A folyamat a napok hosszát is befolyásolja. Wei Wang és John E. Vidale, a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetem geológusainak elmélete ellentmond annak a korábbi feltételezésnek, mely szerint a bolygó legbelső rétege a Föld többi részével együtt forog, de valamivel gyorsabban, mint a felszín.
A bolygó belső magja sűrű, szilárd vasból épül fel, ezt veszi körbe a folyékony külső mag, majd a köpeny és a kéreg. Az 1990-es években a kutatók úgy vélték, hogy a belső mag nagyobb sebességgel forog, mint a Föld többi része. A hipotézist megerősítették a Jeges-tengeren fekvő Novaja Zemlján végzett felszín alatti nukleárisfegyver-tesztek. A szakértők képesek voltak megvizsgálni azokat a hullámokat, amelyeket a szovjetek által 1971-1974-ben elvégzett robbantások keltettek.
Wangék most hasonló technikával elemeztek egy 1969-es és egy 1971-es kísérletet, a detonációk az Alaszkához tartozó Amchitka szigeten történtek. Az adatok azt mutatták, hogy a belső mag az 1971-1974-es időszakhoz képest ekkor lassabban, más irányban forgott.
A belső mag nincs rögzítve – mozog a lábunk alatt, és úgy tűnik, hogy hatévente néhány kilométert előre-hátra halad
– mondta Vidale.
A jelenség a napok hosszára is hat. A szakértők régóta tudják, hogy a napok hossza folyamatosan változik, 300 millió évvel ezelőtt például még 21 órás volt egy földi nap. A hosszt a bolygó forgásának ideje határozza meg, amelyet több tényező is befolyásol, de alapvetően a mágneses mező alakulása szabhatja meg.
Wangék arra jutottak, hogy a belső mag ingadozásának megfelelően hatévente plusz-mínusz 0,2 másodperccel módosult a napok hossza. A szakértők célja most az, hogy jobban megértsék az imbolygás okait. Szerencsére manapság már nagyon kevés nukleáris robbantást végeznek, geológiai szempontból ez viszont azt jelenti, hogy a kutatóknak a kevésbé precíz földrengésekre kell támaszkodniuk.
