Kossuth Zsuzsa 1817-ben született a Kossuth család nyolcadik, de az élve maradottak közül a negyedik, legkisebb leánygyermekeként. Bátyja, a 15 évvel idősebb Lajos feleségének testvéréhez, Meszlényi Rudolffal kötött házasságot, akivel a sárbogárdi birtokra költözött. Zsuzsanna nemcsak szép volt és divatos, de aktív politikai munkát is végzett. Fejér megyében férjével megalapította a helyi Védegyletet, amely szorgalmazta a hazai termékek fogyasztását, a magyar textilipar és a magyar mesteremberek piacképességének növelését.
Az 1845-ös országos gyűlésen ő képviselte a megyei Védegyletet, a tanácskozás írásos jelentését is ő készítette el. 1846-ban Meszlényi tagja lett Kossuth oldalán az Ellenzéki Pártnak, amikor az egyre erősödő reformmozgalom aktív politikai hangulata mindenkit reményekkel töltött el. 1848-ban épp a harmadik gyermeküket várták, amikor a 34 éves Rudolf hirtelen meghalt tüdő- és agyhártyagyulladásban – írja a Múlt-kor.hu.
A megözvegyült Zsuzsanna idős édesanyjával és gyerekeivel (két lánya és egy fia született, utóbbi, Rudolf nem sokkal édesapja halála után). Pestre költözött. Majd, a Függetlenségi Nyilatkozat után követték a kormányt és a kormányzóelnököt, Kossuth Lajost Debrecenbe.
A kivégzését várta
Rendkívül aktívan és tevékenyen vetette bele magát a munkába, 1849 elején országos főápolónőnek és az Országos Kórodai Főápolónői Intézet vezetőjének nevezték ki teljes felhatalmazással. Feladata többek között a tábori kórházakban az ápolási munkák megszervezése, az ápolónők alkalmazása, a felszerelések biztosítása, a kötszerek gyűjtése lett.
„Minden nő, aki erőt érez magában, keresse fel a helyben, vagy vidéken lévő kórházakat… Ha valaki vánkoson piheni egészséges álmát, megvédett hajlékban, vegye ki feje alól és adja azoknak, kik sebben és nehéz szenvedésekben sínylődnek a haza megmentésének nehéz munkája után…” – írta a Közlöny című hivatalos lapban. Rekordteljesítménynek tekinthető, hogy alig négy hónap alatt 72 tábori kórházat szervezett közel húszezer sérült katona számára.
A világosi fegyverletétel után Kossuth Lajos anyját és húgát a három gyermekével árulás következtében elfogták, és a Habsburgok börtönébe kerültek. Fia, Rudolf kétévesen kanyarós lett, Gizella lánya „nyavalyatörős” (epilepsziás) rohamokat kapott,
A királynő is szót emelt érte
Mindeközben Viktória királynő kellemetlen kérdéseket tett fel az osztrák nagykövetnek: „Mi történik Magyarországon a nőkkel? Önöknél a gyermekeket is bebörtönzik?” A diplomata hebegve tiltakozott, de az uralkodó rápirított: a három Meszlényi–Kossuth gyereket rabságban tartják!
Még osztrák tisztek is mellette vallottak, olyanok, akik sebesülten az ő gondos ápolásában részesültek. Hiszen vérbeli ápolónőként a beteget, a sebesültet hovatartozás nélkül látta el. Hősként tűrte Haynau börtönét, a haditörvényszéken remek szónoklatú védőbeszédben vágott vissza bíráinak („Megtettem kötelességemet, mint magyar nő: ápoltam a sebesülteket, magyarokat, osztrákokat egyaránt.”), és ennek köszönhetően végül ejtették a vádat ellene.
Újra börtönben a szabadságért
Míg Kossuth Törökországban, majd Amerikában próbálta ébren tartani a forradalom ügyét, Zsuzsa anyjukkal Pesten élt, és a Kecskeméti utcában megnyitott leánynevelő intézetéből származó jövedelméből tartotta el a családot. Mint számos hazafi, ő sem tudott belenyugodni a vereségbe, és bekapcsolódott a Makk-féle összeesküvésbe 1851-ben. A szervezkedést felszámolták, sokakat kivégeztek, egy hajnali rajtaütéskor letartóztatták Zsuzsannát is.
A kivert ablakú cellában kiújult a tüdőbetegsége, leromlott az állapota, ezért a bécsi rabkórházba vitték. Míg készítették ellene a felségsértési vádakat, senkivel nem érintkezhetett. Sziklaszilárdan tagadott, nem hagyta magát megtörni, „vallomásaival” minden szálat elvágott a nyomozás elől, így védve rabtársait. Közben az amerikai követség Kossuth hatására közbenjárt az érdekében, majd miután semmilyen terhelő bizonyítékot nem találtak ellene – hiszen azokat időben eltüntették – másfél év után szabadon engedték.
De felszólították, hogy anyjával és a gyerekeivel azonnal hagyja el az Osztrák Császárságot. Brüsszelbe ment, majd Amerikában telepedett le, 37 éves volt, amikor 1854. június 29-én tüdővészben meghalt.
