Lope de Aguirre a XVI. század elején, Baszkföldön jött világra, egy szegény nemesi családban. Vagyon nélkül korlátozottak voltak a lehetőségei, ő a papi pálya helyett a szerencselovagként történő kalandozás, háborúzás mellett döntött. A vagyonszerzésre akkoriban a frissen meghódított Amerika bizonyult a legideálisabb helyszínnek, 1534 körül utazott Peruba – írja a Múlt-Kor.hu.
Itt bekapcsolódott a polgárháborúba, ami után menekülnie kellett. Mikor visszatért, Francisco de Esquivel bíró nyilvános korbácsolásra ítélte, amiért megszegte az indiánokat védő törvényeket. Aguirre bosszút esküdött, a legenda szerint három év leforgása alatt mintegy hatezer kilométert tett meg gyalogszerrel, miközben Esquivelt üldözte – elvei szerint ugyanis megalázott nemes addig nem ülhet lóra, amíg vissza nem szerezte becsületét.
A következő években folyamatosan háborúkban vett részt, többször megsebesült, és „kiérdemelte” az Őrült melléknevet. Közel ötven évesen, sántán csonkán viszont úgy érezte, eljött élete lehetősége: csatlakozott egy új expedícióhoz, melyet az alkirály indított a legendás El Dorado felkutatására.
Árulások és gyilkosságok szövevénye
Lope de Aguirre vélhetően nem hitt az arany országának létezésében, mégis csatlakozott az 1560 szeptemberében indult expedícióhoz, amelyben összesen 500 spanyol (köztük nők és papok), 600 indián és néhány fekete rabszolga is részt vett. Hamar nehézségekbe ütköztek, egyre nőtt a feszültség, míg három hónap múlva Aguirre felbujtására az elégedetlenkedők legyilkolták a vezetőt, helyettesét és főbb híveit.
Az expedíció tovább folytatódott, ám lassanként összeesküvések, árulások és gyilkosságok kiismerhetetlen szövevénye alakult ki. Aguirre volt a cselszövők között a legádázabb, mesterkedésének számos nemes esett áldozatul, megválasztása után nem sokkal az új parancsnok is gyilkosság áldozata lett.
Ekkor Aguirre magához ragadta az expedíció irányítását, és kikiáltotta magát a „szabadság hercegének a szárazföld és a chilei provinciák királyságaiban”.
Megölte a saját lányát
Páratlan vezetői és szuggeszciós képességeinek felhasználásával Aguirre meg tudta győzni az expedíció tagjait, hogy El Dorado keresése egy lehetetlen küldetés, helyette inkább térjenek vissza Peruba, lázadjanak fel az alkirály hatalma ellen, és hódítsák meg maguknak a gyarmatot. Uszályon haladtak végig az Amazonason, egészen a torkolatig, majd kikötöttek az Isola Margaritán, a mai Venezuela területén.
Ekkor sok embere fellázadt ellene, amin feldühödve Aguirre végigdúlta a szigetet, legyilkolta annak elöljáróit, s miután a tengeri út lehetősége kudarcba fulladt, úgy döntött, Venezuelában száll partra, és szárazföldön jut el Peruba. Ekkor mindösszesen 160 embere volt 100 puskával, 6 falkonettel, három lóval és egy öszvérrel. Kifosztottak és elfoglaltak két települést, majd egészen Barquisimetóig haladtak.
A királyi csapatokkal történő egyik összecsapás után néhány tisztje elpártolt mellőle. A helyzet kilátástalan volt, s ez egyre inkább tudatosult Aguirrében. A vég közeledtével görög tragédiába illő cselekedetet hajtott végre: Elvira lánya szálláshelyére ment és leszúrta gyermekét.
Lope de Aguirrét saját emberei lőtték le, mert attól tartottak, feltárja szörnyű gaztetteiket a hatóságok előtt. A király parancsára a holttestét felnégyelték és elrettentésül Venezuela különböző szegleteibe küldték szét.
